Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Rádóczy Gyula: Régi gyógyszerészi mértékegységek és kialakulásuk története
részeiben jelentősége nem volt, ezért nem foglalkozunk vele. A folyadékok mérésére használt űrmértékek kialakulását is csak nagy vonalakban tekintjük át: A babiloni normál edényben, amelynek oldaléle 1 babiloni láb (331 mm) hosszú volt, 1 talentom 5 / 6-ának megfelelő mennyiségű (36,4 1) víz fért el és ez volt az űrmértékek alapegysége a metretes. (A számok nem egészen pontosan felelnek meg a beszorzások eredményeinek, mert abban az időben a víz hőmérséklete nem volt — hisz nem is lehetett — szabályozva.) A mértékegység reformjának idején Nagy Károly ezt gabona mértékké tette meg. Ez lett az alapja a híres kölni simmemek is és a magyar űrmértékeknek is, ugyanis ennek a másfélszerese lett a magyar akó vagy cseber. Az űrmértékek egységesítését szolgálta Magyaroszágon az 1655. XXXI. tc, amely elrendelte az ország területén használatos összes mértékeknek a budaihoz való igazítását, ami az űrmértékek tekintetében a pozsonyival azonos volt. Az osztrák űrmértékek használatát 1858. június 8-tól császári pátens tette kötelezővé Magyarország területére nézve is. Ezelőtt az alapegység a magyar akó volt, ami 54,298 l-nek felelt meg és 64 itcére oszlott. A bécsi mérték bevezetése után alapegységül az 56,588 l-nek megfelelő bécsi akót vették, amit 40 pintre osztottak. Ennek kisebb egységei a következők voltak : magyar 1 pint 1.696 ml 1 itce vagy media 848 ml 1 meszely 424 ml 1 verdung 212 ml bécsi 1.415 ml (—2 itce =4 meszely = 8 verdung) 707 ml (=2 meszely = 4 verdung) 354 ml (=2 verdung) 177 ml Volt egy speciális gyógyszerészi űrmérték is: a mensura vagy magyar nevén findzsa, ami a magyar pint 3 / 4 részének vagy a magyar itce 1,5-szeresének, súlyértékben kifejezve pedig 4 font víznek, azaz 1680 ml-nek felelt meg. Használták még a folyadékmennyiségek megjelölésére a kondér (congius) meghatározást is, ami 8 font, azaz 4,5 1 folyadékot jelentett. Kb. 2 kondér = 1 kanna (8,5 1) = 10 magyar itce. A pint elnevezés a latin pinta, a meszely a német Messel (mindkettő űrmértéket jelent), a verdung a német vierding (= negyed rész, jelen esetben az itce negyed része) szóból ered. A mensura latin eredetű szó, jelentése űrmérték, a findzsa török eredetű, a kávéscsészét hívták így. SÚLYMÉRTÉKEK Mivel a gyógyszerészi gyakorlatban a mértékek közül a legnagyobb jelentőséggel a súlymértékek bírtak, ezért ezekkel részletesebben kell foglalkoznunk. A mai tudásunk szerint a legrégibb ismert súlyegység a talentom volt. Ez mind Babiloniában, mind pedig Görögországban 60 minára oszlott. Az attikai mina — ma használatos súlyegységben kifejezve — 654,9 g-nak felelt meg. Ennek fele (327,45 g súlyú) volt a római font, ami 12 unciára oszlott. 1 római uncia tehát 27,29 g súlynak felelt meg. Ezt a római fontot vették később a súly rendszerük alapjául a Római Birodalom területén kialakult utódállamok.
