Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Birtalan Győző: Adatok a két világháború között Magyarországon végzett szervezett egészségvédelmi munkáról, különös tekintettel az OKI tevékenységére
100—200 méterről vagy még mélyebbről kaphattak csak vizet (4000 Pengő ráfordítással). Régebben az a vélemény uralkodott, hogy csak az artézi kútfúrás az ideális megoldás. Ez azonban átlagban 8—10 000 Pengőbe került, és azzal a következménnyel járhatott, hogy bizonyos rétegek átfúrásakor megkevesbedett a vízhozam. Eleinte a Népjóléti Minisztérium költségvetésében szereplő államsegély szolgált kútfúrási célokra. Ám kiderült, hogy ezt nem mindenütt használták fel szakszerűen, vagy esetleg fel sem használták erre a célra. Ezért 1929 után a rendelkezésre álló tárcahitelből mind nagyobb hányadot kapott az OKI. 1936-tól pedig az egész ivóvízszerzési hitelt az Intézet használta. 145 Kezdetben évenként 15—30 kutat létesítettek, 1936-ban már 159-et, 1937-ben 256-ot. 1937 végéig az OKI összesen 644 új falusi kutat készíttetett. 1942-re másfélezer közkút készült el. 146 1943-ban az emelkedő anyagárak 147 már nehezítették a tervek betartását. 1941-ben a Vállalkozók Lapjában megírták, hogy a kútfúró mesterek rosszul járnak, mivel a munkabért a könnyű talajra számították ki és gyakori a rossz talaj. De a megállapított bért is nehezen fizetik meg. 148 A kútfúró munkát mindig előzetes helyszíni szemle előzte meg, melyen részt vett a tisztiorvos, az OKI mérnöke és hygienikusa. Előzőleg megvizsgálták a környező kutak vízét és a hydrológiai viszonyokat. Az évek óta bevált kút-típustervek alapján készítették a terveket. Olcsóbb kutak esetében a környékbeli vállalkozóktól kértek árajánlatot. Az elkészült kútra rákerült a Zöldkeresztes jel és a „Jó ivóvíz" felirat. A helységet kötelezték, hogy évenként kétszer vízmintát küldjön ellenőrző vizsgálatra. A vízjogi eljárások általában lassúak voltak. Az engedélyek egy-másfél évig is elhúzódhattak. 1942-ben kb. ezer községnek volt beadott kérvénye ivóvízellátás tárgyában. A számítások szerint akkoriban mintegy hárommillió ember ivott egészségtelen vizet. A városok felében nem volt vízvezeték. A számítások szerint a helyzet rendezéséhez még legalább 40 millió Pengő lett volna szükséges, és a munka az adott fedezet illetve feltételek mellett kb. ötven esztendeig tartott volna. 149 10. Központi gyógyszerellenőrzés Az Országos Közegészségügyi Intézet együttműködött a hatósági orvosi karral a gyógyszerkülönlegességek és a gyógyszerek ellenőrzése terén. 150 1927-ben a hazai gyógyszerspecialitások 92,4%-a nem felelt meg az előírásoknak. 1933-ban a belügyminiszter a gyógyszerek törzskönyvezését az OKI-ra bízta. A speciális készítmények vizsgálati és törzskönyvezési díja évi 150 P volt. A gyógyszer145 Tomcsik J.—Jendrassik A.: Vízügyi Közlemények 1939. 381. 146 Friss Újság 1942. VII. 10. 147 Friss Újság 1943. I. 21. 148 Vállalkozók Lapja 1941. VIII. 19. 149 Kis Újság 1942. VIII. 20. 150 Johan B.: Beszámoló a M. kir. Országos Közegészségügyi Intézet első öt évben végzett munkájáról Bp. 1933.; Johan B.: A magyar szociálhygiénás munka (1939 évi közigazgatási továbbképzű tanfolyamon.)
