Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Vida Mária: Az orvosi gyakorlat és a gyógyítószentek ikonográfiája a XIII—XIV. századi magyarországi falfestészetben
évek kezdetén jelent meg. A falfestészetben az építtető kegyurakon vagy a művész önarcképén kívül világi személy ábrázolása ritkán fordult elő. Talán egyetlen hazai példának tekinthető a csetneki (Stitnik) evangélikus templom diadalívén látható, 1400—1450 között festett hatalmas méretű Szt. Erasmust ábrázoló freskó. Nemcsak ritka ábrázolása miatt érdemel említést ez a falfestmény, hanem a szent jobbján, a lábánál térdeplő jóval kisebb emberalak miatt is, aki valószínűleg a donátor lehet. 16 A könyörgő alak kezével a szent beleit kihúzó kínzóeszköz csörlőjét fogja, térdeplő helyzete viszont kizárja annak a lehetőségét, hogy esetleg Erasmus püspök egyik kínzója lenne. A donátori minőségét az is alátámasztja, hogy a másik szent, Márton püspök lábánál az ikonográfiából jól ismert kis nyomorék, ruhátlan koldus figurája látható. A mi „donátorunk" viszont felöltözött hosszú fehér hajú és szakállas férfi, és Szt. Erasmusnak ilyen kisérő alakja nincs (kínzóeszközével, csörlőre tekert beleivel és püspöki díszben ábrázolják). Az adományozó gyakran védszentjéül is választott gyógyítószentet vagy gyógyítószenteket. Ennek célja az volt, hogy a választott patrónus megóvja az esetleges ragálytól vagy hirtelen haláltól. Mielőtt a hazai típusokat elemeznénk, még egy európai, de művészetünkre is német közvetítéssel befolyást gyakoroló példát említsünk meg. A németalföldi Jacob van Amsterdam Cornelisz (1470 k.-1533) Tájkép Remete Szt. Antallal, Szt. Rókussal, Szt. Kristóffal és a donátorpárral c. festménye (Esztergomi Keresztény Múzeum. Lelt. sz.: 55.325, Fa, tempera és olaj, 56X84 cm.) bizonyos értelemben véve a fogadalmi képek előfutárának tekinthető. 17 Az adományozópár, ha nem is gyógyulása érdekében, de meghatározóit betegségek elleni védszeníek pártfogásába ajánlja magát. Az említett nyugat-európai példáktól eltérő, a maga nemében páratlan ikonográfiái értékű oltárkép az 1516-ban festett „Czottmann Bertalan kassai gyógyszerész és felesége fogadalmi képe" a kassai (Kosice) székesegyház ún. Mettercia-oltárán. (Az oltár elnevezése a festmény középpontjában lévő Mettercia-ábrázolás alapján történt. Fa, tempera. 123X82 cm.) 18 Az említett egyediség mellett a képnek kettős orvostörténeti értéke van : a donátor foglalkozására nézve gyógyszerész, ennek megfelelően a választott védszenteknek több mint a fele gyógyítószent. Elsőként nézzük meg talán a festmény struktúráját, majd a szerkezetre épülő fogadalmi képen ábrázolt szentek személyét. A kép előterében a hagyományosnak megfelelően a donátorpár térdeplő alakja, előttük családi címerük, középen pedig egy urna formájú edényből a reneszánsz ornamentika jellegzetes szőlőindás motívumára emlékeztető életfa ágazik felfelé. A Jesse fája (virga Jesse), illetve Jézus ószövetségi családfájának ábrázolása szakrális művészetünkben a XVI. század elején tűnik fel. 19 Nem kétséges, hogy a kassai 16 Radocsay D.: Faiképek i. m. 130. 17 Az Esztergomi Keresztény Múzeum Képtára. Összeáll. : Boskovits Miklós—Mojzer Miklós—Mucsi András. Bp. 1964. 194. (423. sorszám) 18 Radocsay D. : Táblaképek i. m. 349. — Babocsay János (16. sz. első fele) és Ambrus (16. sz. eleje) festette; V. ö.: Éber L.: XVI. századi magyar festő műve a kassai székesegyházban. Archeológiai Értékesítő XXII, 1902. 5. sz. 385—395. 19 Radocsay D. : A középkori Magyarország faszobrai. Bp. 1966. 183. — Kisszeben (Sabinov), Szt. Anna-oltár, 1510. ; jelenleg a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, Bálint S. : i. m. 1. k. 57 — Szászsebes (Sebes), Főoltár, 1524.
