Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Birtalan Győző: Adatok a két világháború között Magyarországon végzett szervezett egészségvédelmi munkáról, különös tekintettel az OKI tevékenységére
4. Nemi betegségek Az Országos Antivenereás Bizottság 1925-ben létesült. 1929-ben hat vidéki nemibeteg-gondozó működött. Számuk 1944-re 73-ra emelkedett. 105 Az antivenereás 100 munka abban az időszakban is, mint általában, a titkolódzás miatt nem terjedt ki valamennyi arra rászoruló betegre. A venereás betegek aránya — egy nagyobb felmérés szerint — 107 1938-ban 6 ezrelék volt a házasságban élőkre vonatkoztatva (ezen belül a férfiak 8, a nők 4.1 ezrelékkel szerepeltek). A házasságon kívüliek viszonylatában az összmorbiditás 7.3 ezrelék (férfiak: 11 ezrelék, nők: 3,3 ezrelék). A napszámosok között 32.4, az ismeretlen foglalkozásúak között 30.1, a házi cselédek között 18.9 ezrelékben fordult elő nemi betegség. A háborús esztendőkben erősen romlott a helyzet ezen a téren. 1938-ban az országban 34 nemibeteg-gondozó működött, ezeknek kb. kétharmad részét Zöldkeresztes egészségházban helyzeték el. 1940-ben készült el a „lex veneris" 108 (egyidejűleg a tbc-s törvényjavaslattal), és 1941-ben lépett életbe. Ekkor egységesítették a szervezett antivenereás védekezést. Bevezették a házasság előtti kötelező orvosi vizsgálatot is. 109 Ugyanabban az évben a gondozókban 49 610 vizsgálatot végeztek. Ezek közül az esetek közül 34 034-nél kezelésre is szükség volt. 5. Parazitológia Nagyjelentőségű közegészségügyi felmérésként tarthatjuk számon Lőrincz 1932-ben tett észlelését arról, hogy a bányászaszály (ancylostomiasis) fertőzöttség hazánkban igen elterjedt. 110 Egy szénbányában 90 %-os infestatiót állapítottak meg 1934-ben. Kiterjedt szűrővizsgálatok során 25 ezer vizsgálatból 768 pozitív esetet emeltek ki. A jó közegészségügyi munka, a helyi fertőtlenítések, valamint a hatásos specifikus kezelések eredményeként 1939-tól a bányászaszály, mint a földalatti dolgozók munkahelyi ártalma gyakorlatilag megszűnt. 111 A negyvenes évektől a parazitológiai munka egyéb ágazatait (bélférgességek) is egyre intenzívebben művelték. 112 6. Malária A harmincas évek elején sokan azt gondolták, hogy a malária 113 nem okoz többé Magyarországon különösebb gondot. 1932-ben 881 esetet tartottak számon. 1933-ban ez a szám 900-ra növekedett. 1934-ben hat malária endémiás területről tesznek emlí103 Simonovits I. : Társadalomegészségügy és egészségügyi szervezéstudomány. Bp. 1975. 106 Bäsch I.: Népeü. 1928. 21. 1553.; Neuber E.: Orvosképzés 1938. 559. 107 Árokháty V.: Népeü. 1938. 17. 805. 108 Petres A.: MONE 1940. 26.; Székely M.: Népeü. 1940. 2. 78. 109 Galambos J.: Népeü. 1942. 17. 1094. 1,0 Lőrincz F.: OH 1933. 8. 150.; Magyarország 1934. XII. 18. 111 Lőrincz F.: OKI Közlemények 6. sz. 1935.; Magyarország 1939. IV. 9. 112 Nemzeti Újság 1942. nov. 28. 113 Lőrincz F.: Népeü. 1933. 16. 622.; Lőrincz F.: OH 1934. 17. 385.; Lőrincz F.: OH 1937. 41. 1025.; Erőss A.: Népeü. 7. 303.
