Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Birtalan Győző: Adatok a két világháború között Magyarországon végzett szervezett egészségvédelmi munkáról, különös tekintettel az OKI tevékenységére
ben kiépített Stefánia Szervezet anya- és csecsemővédelmi vezetősége riválisként tekintette a Zöldkeresztes mozgalom térhódítását. 57 Annak ellenére, hogy az új szervezet elsősorban olyan kisebb településeken rendezkedett be, ahol a Stefánia alig vagy egyáltalán nem fejtett ki tevékenységet. A harmincas évek elején befolyásos erők léptek színre, 58 hogy a Zöldkeresztes munka rovására az addigi szakágazati hálózatok fejlesztését részesítsék előnybe. Ennek az elgondolásnak következetes végrehajtása azt jelentette volna, hogy minden 3—4 ezer főnyi községben egymás mellett működött volna egy Stefánia anya-csecsemőgondozó, egy tbc. ambulancia, egy iskolásrendelő és esetleg egy nemibeteggondozó is. Valamennyi a szükséges kiszolgáló szakszemélyzettel. Mások úgy vélekedtek, hogy egyelőre csupán csecsemővédelemmel indokolt foglalkozni, minthogy a többi probléma emellett eltörpül. Hivatkoztak még a szakágazatok magasabb szakszerűségére, továbbá arra, hogy a Zöldkeresztes nővér a sokféle kötelezettségének nem tud eleget tenni. A szakágazatok fejlesztése érdekében — felhasználva, hogy a Gömbös féle 95-pontos programban is volt egy tétel, amelyre hivatkozni lehetett —- felszólaltak a parlamentben a „tőlünk idegen rendszer" meghonosítása ellen. A „szociális egészségügyi szakvédelmet" képviselte a MONE is. 59 Szembetűnő volt e megnyilvánulások demagóg jellege és személyeskedő éle. A túlméretezett elképzelések pedig már csak anyagi okokból is irreálisnak bizonyultak. 1934-ben a belügyminiszter jóváhagyásával egy olyan megállapodás született, hogy a hatezer lélekszámot meghaladó községekben és városokban megmaradtak az addig is működő egészségügyi szakszolgálatok, az annál kisebb helységekben azonban az általános Zöldkeresztes egészségvédelmet szervezik. A probléma végső feloldása 1941. január 1-én következett be, ,i0 amikor államosították a közegészségügyet. Ekkor a Zöldkeresztes és Stefánia védőnőket közös statusba sorolták. Megállapodtak abban, hogy Budapest kivételével a Zöldkeresztes egészségvédelmi szolgálat szervezetében, az OKI irányítása alatt állt. Az egyesítéssel megteremtették az állami és társadalmi együttműködés feltételeit. Elhatározták, hogy a Stefánia mint társadalmi szerv továbbra is fennmarad. Működését kiterjeszti az anya- és csecsemővédelmen kívül valamennyi egészségvédelmi problémára. Ott is szervez fiókszövetséget, ahol addig a Zöldkereszt társadalmi háttér nélkül működött. Az új organizáció elnevezése Országos Egészségvédelmi Szövetség lett. A Zöldkeresztes nővérek tevékenységi körét érintette az a javaslat is, melyet Burger professzor és mások vetettek fel 1935-ben. A szülészeti ügyek miniszteri biztossága, megállapítva, hogy milyen nehéz a kis községek megfelelő bábaellátása, javasolta, hogy ezt a munkakört is a Zöldkeresztes nővérekre ruházhatnák. Tauffer 57 Kovacsics S.: OH 1931. 9. 220.; Johan B.: OH 1931. 11. 248.; Keller L.: Népeü. 1931. 9. 397. 08 Fekete S.: Országos Orvosszövetség 1931. 603.; Téglássy B.: Orvosi Napló 1932. XI. 17.; Téglássy B.: Orvosi Napló 1932. XII. 1.; Új Nemzedék 1932. XI. 8.; Molnár Á.: Nemzeti Újság 1932. XII. 4.; Téglássy B. : Budapesti Hírlap 1932. dec. 4.; Nemzeti Újság 1932. XII. 11. és 12.; Fekete S. : Orvosszövetség 1933. 2.; Johan B. : Orvosszövetség 1933.3.; Antal L.: Betegápolásügy 1933. 2. 59 MONE 1933. IV. 1.; MONE 1933. V. 1. 60 Johan B.: Népeü. 1940. 24. 1463.; Hepp-Baján E.: Népeü. 1941. 2. 70.
