Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Birtalan Győző: Adatok a két világháború között Magyarországon végzett szervezett egészségvédelmi munkáról, különös tekintettel az OKI tevékenységére

adminisztráció. A cél inkább az, hogy minél több hatósági orvos hagyja el a praktizálást, hogy egész munkaidejét az aktív közegészségügyi munkának szentelhesse. Felvetődött az is, hogy lévén a hatósági orvosi munka közigazgatási jellegű, a vezetésre alkalmas szakemberjogi végzettségű legyen. Ezzel szemben az az álláspont kerekedett felül, hogy a jogász csak a döntések formáját adhatja, a tartalmát az orvos ismeri, csak ő képviselheti a szakszerűséget. Mindezek a kérdések a harmincas évek második felére rendeződtek. . A közegészségügyi szolgálatnak két orvosi szintje volt, a tisztiorvosi és a községilletve körorvosi.

43 A tisztiorvosok szakoktatásáról már esett szó. Az 1908. XXXVIII. tc. 7.§-a foglalkozik a községi és körorvosok ellenőrzési kötelezettségeivel. Ez kiterjed az élelmi cikkekre, gyógyszertárakra, iskolákra, mészárszékekre, kutakra, járványintézkedésekre, a bábák munkájára. Minthogy e feladatokra az orvost az egyetemen nem készítették fel, elhatározták e tanfolyamok megszervezését. Ehhez az Orvosi Továbbképzés Központi Bizottsága elnökének, Grósz Emilnek segítségével a Bizottság adott anyagi támogatást. A községi és körorvosi tanfolyamok 1932-ben indultak meg.

44 A hathetes tanfolyamokon 30—35 hallgató vett részt. Ez ugyan nem volt elegendő, de a munkaerőkiesés miatt ezt a megoldást kellett elfogadni. Már kezdetben felvetődött, hogy a községi és körorvosi vizsga előnyt jelentsen az állások betöltésénél. 1936-tól ez kötelező feltétele volt az alkalmazhatóságnak. Tervezték azt is, hogy a nem egészségügyi közigazgatási tisztviselők részére is szerveznek rövid, gyakorlati jellegű egészségvédelmi tanfolyamokat a laikusok megfelelő felvilágosítására. 1937-ben a magyar falvakban még mindig nagy volt az orvoshiány. Az ország 3376 községe közül 2317-ben nem lakott állandóan orvos. Voltak községek, ahol havonta csak egyszer jelent meg. Ugyanabban az esztendőben az országban kereken 800 orvos dolgozott az egészségvédelemben. Ebből a Stefánia Szövetség keretein belül 571, a Zöldkereszt munkahelyein 200-nál többen. A városi, községi és körorvosok száma 1105. 1937-ben a kamarában bejegyzett orvosok összlétszáma Magyarországon 9577. 1936-ban államosították a tisztiorvosi szolgálatot. Az 1936. IX. tc. kimondja, hogy tisztiorvos csak öt évi községi vagy körorvosi szolgálat után lehet valaki, a magánorvosi gyakorlattól pedig eltiltják. Egyidejűleg a lehető legjobb szakértelem biztosítására az addigi autonóm kinevezési rendszert felváltotta a községi orvosi állások betöltésének központi elbírálása. Ez egyben azt a lehetőséget is jelentette, hogy a falun elhelyezkedő orvosnak nem kell szükségképpen örökre ottragadnia. Megfelelő munkavégzés esetén további helyekre kerülhet. 1939-ben az addigi 945 körorvosi állást 206 új statussal szaporították. Ennek költségeit (540 000 P) az állam a községek helyett magára vállalta. Az orvosi állások 90%-t a Belügyminisztérium hatáskörében töltötték be. Előzőleg voltak akik úgy gondolták, hogy nem lesz elég jelentkező. A 206 helyre 900-an jelentkeztek.

45 43 Hepp-Baján E.: Népeü. 1937. 2. 66. 44 Johan B.: Népeü. 1937. 1.1. 45 Johan B.: A Korszerű Közszolgálat Útja. Bp. 1939. 857.