Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Birtalan Győző: Adatok a két világháború között Magyarországon végzett szervezett egészségvédelmi munkáról, különös tekintettel az OKI tevékenységére
a vasúthálózat Budapest-centrikus volt, ami a gyors kiszállásokat, a perifériával való kapcsolatot megkönnyítette. A munka hatékonysága érdekében már kezdetben felvetődött az államhatalom fokozottabb bevonása az egészségvédelmi ügyekbe. Szóba került a közegészségügy teljes államosítása; ez az igény ezután többször visszatér. A szakemberek általában egyetértettek abban, hogy a teendők sorrendjében első helyen a falu közegészségügyi viszonyainak orvoslása áll. 25 Többféle érvet sorakoztattak fel emellett. Hivatkoztak a városi hygiene viszonylag magasabb szintjére. A városi hygienes viszonyok, elsősorban a közművesítések révén, általában tényleg sokat javultak a századeleji állapotokhoz képest. E fejlődést a kedvezőbb morbiditási statisztikai adatok is kifejezik. Hangsúlyozandó azonban, hogy e tekintetben jelentős különbség mutatkozott a jómódú polgári városrészek és a zömmel proletárok által lakott külső kerületek mutatói között, az utóbbiak rovására. Ennek megfelelően például a csecsemőhalálozás magasabb volt a főváros peremkerületeiben, mint a belvárosban. 26 Az akkori politikai rendszer szempontjából megbízhatatlannak tartott városi proletariátus egészségügyi problémái háttérbe szorultak a sokkal nagyobb tömegű parasztság egészségvédelmének propagandája mögött. A húszas években már felülkerekedett, az addigi előítéletekkel szemben, az a nézet, hogy a falusi életkörülmények korántsem az idillikus természetes egészség feltételei. Kiderült, hogy a falu lakossága erősen fertőződött az addig túlnyomórészt városi betegségekkel, főként a gümőkórral. A háború utáni aggasztó demográfiai visszaesés ellensúlyozására elsősorban a vidéki lakosság egészségi helyzetének sürgős és hathatós megjavítása kínálkozott. A falu adta ugyanis a városok, különösen pedig Budapest népesedési utánpótlásának zömét. Más kérdés, hogy a roppant, általános lemaradáshoz képest szerény mértékű közegészségügyi intézkedések nem értek el a gazdasági-társadalmi alapokig, melyből többek között a szegényparasztság nyomorúságos hygienes helyzete is következett. Pedig az akkoriban nemzetfenntartó etnikumként felfedezett és felértékelt parasztság megmentéséről, felemeléséről igen sokat beszéltek. A korszak vezető politikusai azonban többnyire beérték a jólhangzó frázisok hangoztatásával. A Népszövetség egészségügyi osztálya 1930. október végén az éppen felavatott Orvosok Házában tanácskozott a falusi egészségvédelem problémáiról. 27 Megállapították, hogy az egészségvédelmi munkának a meglevő közegészségügyi szolgálathoz kell kapcsolódnia, vagyis ennek irányítója a tisztiorvos kell hogy legyen. A bizottság szükségesnek tartotta, hogy a járási székhelyeken egészségházak épüljenek, melyekben az egészségvédelem különböző ágazatai működhetnek. Javasolták, hogy falusi egészségházakat is létesítsenek hasonló, redukált feladatkörrel. Egyhangúlag kimondták, hogy falun csakis az általános egészségvédelem válik be. Nagyobb településeken a speciali25 Galambos J.: Népeü. 1925. 22. 773.; Gáspár J.: Népeü. 1926. 2. 75.; Born J.: Népeü. 1926.5.247.;KovacsicsS.:/V^«. 1927. 10—11.716.; Johan B. : Községfejlesztés. 1930.8.3 26 Heim P. : Anya és Csecsemővédelem 1930. 3. évf. 149. 27 Milyen legyen a falusi egészségvédelmi munka szervezete? — Pénztári Orvosok Lapja. 1930. 19.
