Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Antall József—Kapronczay Károly: Toldy Ferenc az orvos

elő akarta készíteni a szerkesztőséget, az állandó munkatársak „társaságát". „Ez a folyóirat nekem minden szerelmem"

11 — írta. Az engedélyt 1830. november 23-án adta meg a Helytartótanács, ezért még ebben az évben ismertették a lap programját a Tudományos Gyűjteményben a Hazánk orvosaihoz! című felhívásban.

10 Az Orvosi Tár valójában 1831-ben indult meg, havonta megjelenő füzetekkel, évi négy kötetben. Három évfolyamot (1831—1833) szerkesztett együtt Bugát és Toldy. Foglalkoztak az orvostudomány minden ágával, valamint a hozzá kapcsolódó természettudományokkal. Az önálló cikkek, kórtörténetek mellett helyet biztosítottak a külföldi lapok és könyvek ismertetésének, valamint a fontosabb hazai orvosi hírek közlésének is. „A literatura — írta Greguss —, valamint a vegyes közlések kivonatokban nagyrészt Schedeltől vannak, aláírással s a nélkül".

19 Számos külföldi cikket, fordítást közölt Toldy az Orvosi Tárban. Különösen a kor elterjedt betegsége, a kolera foglalkoztatta,

20 amint azt már előbb is bemutattuk. Ismertette továbbá Osann berlini egyetemi tanárnak, a tudományos balneológia megalapítójának munkáját is. Toldy előkészítette az ismert európai fürdők leírását a magyarországiakkal együtt. Erdély, Fiume után rátért a Balaton tárgyalására, melynek tanulmányozására szólította fel a hazai orvosokat.

21 Egyik első népszerűsítője lett a Balatonnak és a környékbeli gyógyfürdőknek. Számos kisebb cikke után jelentősebb „A füzedék gyógyszeres és orvosi tekintetben" című dolgozata (18 3 3).

22 Személyes tapasztalata alapján számol be a fűzfa hajából előállított füzedék (salicina) kémiai és orvosi szerepéről. A szerrel még Párizsban ismerkedett meg 1830. május 10-én, amikor a Francia Akadémia egyik tudományos ülésén Gay-Lussac és Magendie — őket bízta meg az Akadémia a salicina vizsgálatával — előterjesztette véleményét a füzedékkel kapcsolatban. Az ülés után Toldy Ferenc vásárolt a nagy jövőt jósolt salicina készítményből; a külföldről importált kinin helyettesítését remélte tőle. Hazatérése után betegeket kezelt vele Budán. A váltólázban szenvedőkre tett hatását írta le Toldy tanulmányában, miközben felhívta a figyelmet a váltóláz okaira is: „a váltóláz posványos vidékeinket ostromolja és miután késünk alacsony partú folyóink at szabályozni, a vizmellékeket gátakkal védeni, iszapainkat kiszárítani, legalább az orvosok lehetőleg fegyverkezzenek fel azon ártalmak ellen, melyeket ama késedelem következtetései szülnek az emberi egészségre". A szerrel kapcsolatban szintén optimista véleményt alkotott: „a cél, amelynek elérését (a szer) elő fogja segíteni, az emberi nem java: s ezt mindenkép előmozdítani szép és szent kötelesség." A lap fenntartása nagy áldozatokkal járt. A nehézségeket fokozta, hogy a kolera idején Bugát hosszú ideig távol volt a fővárostól, bár addigi együttműködésük sem volt zavartalan. Ennek oka részben anyagi, részben pedig személyi természetű volt. Toldy ugyanis ellenezte Bugát túlzó nyelvújító tevékenységét; maga mérsékeltnek 17 U. o. 18 Hazánk orvosaihoz! Az Orvosi Tár programja. TGY. XI. köt. 151. 19 Greguss Ágost: Toldy Ferenc félévszázados irodalmi munkássága, 1821—1841. Pest. 1871. 11. 20 Or 1832. V. köt. 270—277. 21 OT 1831. III. köt. 296.; Kisfaludy Károly betegsége. Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek. I. köt. Bp. 1929. 311—315. 22 OT 1833. XII köt. 190—198.