Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Fazekas Árpád: Szabolcsi adatok a pestisjárványok történetéhez

vele 8 éven át. Ott írla a „Füves könyv"-ét, amely a gyógyító füvek megismertetésén túl pestises és sebesült kuruc katonák gyógyításáról is szól (a Széchényi Könyvtárban van meg a kézirat). Zay Anna férje halála után hazatért. Tény, hogy a pestis a nagymajtényi fegyverletétel után sem szűnt meg, csupán nem okozott nagyobb, robbanásszerű járványokat. Nyilvánvaló ez III. Károly [40] császárnak 1718-ban a Kis-Várdában tanácskozó megyei rendek előtt felolvasott leiratából: „Erdélynek kiváltképpen való szüksége miatt nagy Ínségre jutott népessége a pestises contiagot ide szomszédságunkba magával kihozván. .Lassanként ezek a szétszórt megbetegedések is megszűntek, s 1720-ban Károlyi Sándor [41] a szegények támogatására évi 300 forint megajánlására kérte a május 6-án Petncházán összegyűlt megyei rendeket, eképpen: „Nem kétlem constall az Tekintetes Nemes Vármegye előtt miképpen Isten Eö-Szent Fölsége bűneinkért méltán reánk bocsájtott Szent Ostorát Infectiobéli el eredet csapását az Tekintetes districtusban Kglmesen megszüntette (Kiért áldott legyen Szent neve)" A Megyei Levéltár nagy anyaga azonban a következő évben, 1721-ben már ismét a pestis elleni [42] védekezésre utal: „Az Infectus Hellységekk strázsál ez szerint fognak Accomodáltatni úgymint: Apáti, Aranyos, Gyiire, Gyulaháza, Mada, Gyulaj, Kisléta, Beitek, Mihálydi, Apagyazaz 10 specificált infectus Hellységekk sírásainak száma: 118". Mindebből egyben képet is alkothatunk magunknak a pestis elleni hatósági védekezés egykori rendkívül költséges voltáról és nagy létszámigényéről is. NYÍREGYHÁZA ELNÉPTELENEDÉSÉNEK VALÓDI OKA: AZ 1738—4 2. ÉVI PESTIS E nagy járvány voltaképpen egyfolytában dühöngött öt évig. Országosan 300 000-re tehető áldozatainak száma, Schultheisz és Tardy tanulmánya [54] szerint. Ebből az időszakból bőségesen maradt meg írásos emlékünk. Sőt a legjelentősebb hazai dokumentumok éppen szabolcsi vagy szatmári vonatkozásúak. A császári udvar és az orvostudomány is még mindig tehetetlenül állott szemben a pestissel. így a kormány a vármegyékhez [43] csupán egy takarítási rendeletet [44] és két receptet küldött. A takarítási rendelet címe: „Mundationis ordo Infectarum Domorum et Habitatiorum, nec non Lazarethorum: qualis Anno 1713 Vienna et in Austra adhibitus fuerat" (magyarul: A fertőzött házak és lakások, továbbá kórházak takarítási rendje, amely 1713-ban Bécsben, valamint Ausztriában érvényben volt). A recept kétféle, pestis elleni fertőtlenítő anyagra, ún. füstölő szerre vonatkozott. Ma mosolyogni való már mindkét recept, amelyeket jól megismerhettünk, minthogy az 1738. évi Szatmár megyei közgyűlési jegyzőkönyvben [9] eredetiben megmaradtak, így az /. füstölő por (pulvis fumiferus) összetétele: salétrom, szén, spanyolviasz és mézga. A vesztegzárak és a kereskedelmi árucikkek fertőtlenítésére rendelt II. füstölő por pedig a következő alkotórészekből tevődött össze: borókafenyő fája és magvai, kén, tömjén, borostyánlevél, kecskeszarv és lópata! A lakosság józan ítélőképességére utal, hogy nem volt bizalmuk ezen „gyógyszerek" iránt. Komolyan gátolta viszont a pestis elleni védekezést, hogy a predestinációban hívő kálvinisták megakadályozták egyéb rendelkezések keresztülvitelét is. Ezekben pedig már mutatkozott némi haladó