Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Fazekas Árpád: Szabolcsi adatok a pestisjárványok történetéhez

SZABOLCSI ADATOK A PESTISJÁRVÁNYOK TÖRTÉNETÉHEZ il szabolcsi várispánságból kialakult Szabolcs megye kezdettől fogva nemcsak a hadak „országútja" volt, hanem egyben a járványoké is. Nem meglepő tehát, hogy a pestisjárványokkal kapcsolatban bőven keletkeztek megyei adatok, amelyeknek egy töredéke meg is maradt. Ismeretes, hogy az Árpád-házi királyok alatt a pestis úgyszólván 5 évenként jelentkezett, de volt olyan időszak is, amikor szinte egybefolytak a járványos évek. Magas volt ekkor a pestis okozta halálozás, s a megbetegedett lakosság fele, sőt olykor háromnegyede is elpusztult. A méltán döghalálnak is nevezett betegség elől a királyok és a tehetős főurak a hegyekbe bujdostak és vadászgattak az erdők tiszta levegőjében a vész elmúltáig. Ezt nem mindenki tehette meg [4]. Pólya szerint [48] a tatárjárást követő évben, 7242-ben nem csupán az éhínség, hanem a pestis is pusztított. Erre az első nagyobb hazai pestisjárványra vonatkozóan nincsenek tényszerű megyei adataink, azonban az kétségtelen, hogy területünket ez az első tatárdúlás is szerfölött érintette és figyelmet érdemel Muhi pusztájának [20] Szabolcs megyéhez való földrajzi közelsége is. A következőkben az éhínséggel nem, hanem kizárólag a pestissel foglalkozunk, bár teljesen egyetértünk Karasszon [23] felfogásával, amely szerint „az állatorvostörténeti-állatjárványtörténeti adatoknak az egyetemes történelem adatai közé való beépítésével a középkor történelmének... integrált képét kapjuk." A következő, a XIV. századi pestisjárvány [25] Kínából vagy India Punjab nevű tartományából került 1347-ben egy génuai hajó révén Messina kikötőjébe. Hazánkban előbb Erdélyben, illetve a nyugati részeken jelent meg, s 1347—50. években szinte egyfolytában dühöngött. Spányi [55] szerint ez a rendkívül heves pestis pusztított Szabolcs megyében is. Megmaradt a párizsi Orvosi Karnak az 1348. évi magyarországi pestis járványra vonatkozó véleménye: „a rothadó halak bűzétől megfertőzött levegőnek tulajdonította, csillagászati befolyásokkal kapcsolatban" [25]. Az viszont tény, hogy e pestis kapcsán 1348—49. években Észak-Magyarországra is betörtek [58] cseh—német vallási fanatikus, ún. flagelláns csoportok, de a népet itt nem tudták felizgatni rablásra és a zsidók öldöklésére. Ez utóbbira egyes országokban azért kerülhetett sor, mert a félrevezetett nép egyes helyeken elhitte, hogy a zsidók nem mások, mint „pestist hozók" „kútmérgezők" és „a szent ostya meggyalázói". Figyelemre méltó, hogy 1494-ben került a pestis védőszentjének, Szent Sebestyénnek táblaképe Csegöld község [6] középkori templomának szárnyasoltárára. Szent FAZEKAS ÁRPAD A X I I I XV. SZÁZADI JÁRVÁNYOK