Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Bolyhi János: Komáromi Csipkés György: Pestis pestise (1664)

magadhoz orcádon szádon, egyél beír minden reggel ecetes kenyeret avagy néhány diót sóval avagy új ruta füvet, élly lemonyával, citrom nedvességével, szagold a rutát sőt vedd be ételbe vagy italba, mossad szádat, orcádat, füledet, kezedet rózsavízzel vagy ecettel, forgassad szádban az szekfüvet fahéját és megtörött koriandromot, kennyed vele vakszemedet, tenyeredet, mellyedet Skorpió olajjal élly az magad vizeletivei némellyekként, minden reggel csináltass Mithridaticumot s vedd be. Igyad az szarvasnak ámbátor szarvát vagy szivebeii csontocskáját apróra törve vagy egyed, igyál megkészített arany vagy ezüst gletet, bocsásd lábaidat jó meleg mostan fejt tejbe etc. O nagy kábaság ! elmének nagy megszédülése !" (58 kk.) Ehelyett a „szabados orvosságok "-kai való élést ajánlja, ezen teológiailag nem babonásnak ítélt, orvosilag pedig komolyan vehető szereket ért. De azt is hangsúlyozza, hogy ezekkel nem lehet a pestist gyógyítani, legfeljebb enyhíteni a szenvedést. „Ha a szabados orvosságokkal élsz nem az halálnak elűzésére, hanem fájdalmaid enyhítésére" (112). Mondhatott-e akkor többet valaki ennél? Talán igen és ezt Komáromi meg is tette. Szól a társadalmi összefogás szükségességéről: „Nem eggy két embernek, mégpedig magokért, hanem közönségessen, mindeneknek kell munkálkodniok, az döghalálnak idején, az döghalálnak megszűnéséért" (25), bár meg kell jegyezni, hogy az általa említett példák közt nem találni egészségügyi, hanem kizárólag vallási vonatkozásúakat. Fő és speciális mondanivalója, hogy nem szabad pánikszerűen elfutni a pestises helyről,

18 mert azzal a menekülő nem biztos, hogy segít magán, de a betegséget biztosan terjeszti. „Az döghalált helyváltoztatással, futással el ne kerüld, mert azzal nem használsz" (101). „Haszontalan fáradtság és héjában való- imide amoda való bujdosás, futás, szaladás, kavargás által való kerülése" (u. o.). Hová is mehetnénk? „Micsoda hely hát az ahová ezelől magát ember elvonhatná? hanemha az Utopia, az hely nélkül való hely, földetlen föld?"(56). De mért lehet akkor a tűzvész és a kard elől elfutni? Azért, mert azok láthatóak, a pestis meg láthatatlanul támadó veszély. Elítélendő az egészségesek menekülése humanitárius szempontból is, mert így a betegek magukra maradnak, és nem kapnak ápolást. „A pestis elől szaladó csak magára vigyáz" (85). „Nem utában jár, hanem után, tisztin kívül vándorol az, ki a szeretet ellen az kegyességet kitagadván fut, dolgára megyén s felebaráttyának nem szolgál szükségében" (78). Valószínűleg megtörtént esetekre gondol, mikor így inti olvasóit: „Ne adj helyt az rossz tanácsnak melly azt is kívánja tőled, hogyha Apádnak vagy Anyádnak mirigye ereszkedik, menten hadd ott és menj dolgodra, pecsételd bé házadat; még midőn életben vagyon vitesd az verembe, szegény rád sóhajtó, keserves szemmel néző beteg felebarátodat" (100). Bár e nézetével az egészségügyi zárlat gondolatát készíti elő, ezt semmiképpen nem tudatosan teszi, mert ugyanakkor ilyet is ír: „Héjában valóság, ha nem sült bolondság az döghalálnak elvá/toztatására egy falut, várost uczát kerülni és egy két házat bepeA pánikszerű futás ellenzése később a protestáns prédikátoroknál oda vezetett, hogy mindenféle menekülést elleneztek. A császári hatóságok halálbüntetés terhe mellett megtiltották a prédikátoroknak, hogy lebeszéljék híveiket a menekülésről.