Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Bolyhi János: Komáromi Csipkés György: Pestis pestise (1664)

szerrel, különféle pontokba szedett „Tanúságok", ,,Magyarázat"-ok, „Okok" és „Hasznok" sorakoznak. Orvostörténeti szempontból a tanúság mindig érdekesebb, mint a magyarázat, még érdekesebb az okokról és hasznokról szóló fejtegetés. Kik lehettek Komáromira hatással? Elárulja ezt ő maga az előszóban, mikor azokra a szerzőkre utal, akiknél többet lehet a pestisről olvasni, mint nála. Elsőként Gisbert Voetius-t említi — aki korának ismert holland tudósa —, aztán svájci és német szerzők következnek, majd két magyar: Félegyházi Tamás és Szegedi Kis István. Mindkettő teológus, de polihisztor is, utóbbinak Loci communes című könyvét külföldön is sokfelé kiadták. Komáromi feltünteti az oldalszámokat is ahol Szegedi a pestisről értekezik. Ezidőben a magyar református egyházi kiadványok és hitvallások két speciális kérdése: a törökökkel való szövetség lehetősége vagy lehetetlensége és a pestis. Ezeket a véleményeket Komáromi ismerte, sőt némileg ezek megkötötték, pl. a Debrecen-Egervölgyi Hitvallás „Vajon el lehet-e kerülni a dögvészt?" című fejezete, melyben ilyen megbecsülendő gondolatok is vannak: „a stoikusok által megállapított fátumszerü szükségességet visszautasítjuk" és „gyakran a levegő ragályos megfertőzését elháríthatja némelyek tudománya"'.

u Komáromi ezenkívül ismerte az előzőekben már felsorolt kortárs pestis-irodalmat, itt-ott utal rájuk, de szerző és cím említése nélkül, mert egy dologban, t. i. abban, hogy a pestis elől nem érdemes futni, nem mind úgy vélekednek, mint ahogyan ő. A teológiai keretbe foglalt mű tele van nem-teológiai érdekességekkel, melyek az előbbiekkel együtt jellemzik Komáromi gondolkodását. „Az elme igazgató mesterség" (filozófia) „által az okokat" is keresi. Védekezik, hogy nem azért közölt éppen 7 prédikációt, mintha a számmisztika híve lenne. A logikában tanulta — írja —, hogy sem a pithagoreusoknak nincs igazuk, akiknek 10 alatt egy szám se tökéletes, sem azoknak, akik a 7-es számnak titkos erőt tulajdonítanak. Munkájával célja nem a haszon (a fejedelem hopmesterének pártfogása inkább a könyvkiadónak nyújtott segítséget és nem a szerzőt díjazta). A debreceni prédikátor nem is szorult rá anyagi segítségre. De irodalmi becsvágy se vezette, mert akkor — úgymond — a tudósoknak latinul, külföldön adta volna ki. Mi volt hát a célja? „Ha használok, lelkemnek könnyebb". Haladónak tekinthetjük gondolkodásában, hogy nem kategorikusan jelent ki igazságokat — ami akkor is, később is szokás volt —, hanem — egy dolgot kivéve •— lehetségesnek tartja az ellenvéleményt is. Az egy dolog, amihez ragaszkodik : a pestis elől ne meneküljünk. Megemlítünk hármat idevonatkozó teológiai nézeteiből. Az első: igaz, hogy Isten adja vagy szünteti meg a pestist, de Istennek eszközei is vannak mind a pestis ránk „ragasztásában", mind gyógyításában. A második: „Életednek ura nem vagy, de őrizője igen." Tehát fatalizmus helyett felelősség. A harmadik : „a szabados orvosságokkal éljV Tehát: aktivitás a gyógyszerek keresésében és használatában. Persze, mindez akkor semmit sem segített a pestis oka és ellenszere megtalálásában, de érdekes példa arra, hogy a teológián belül maradva, hogyan születnek meg a későbbi tudományos fejlődés alapfeltételei. 14 Tóth Endre: A Debrecen-Egervölgyi Hitvallás kora kérdéseiről. Református Egyház, 1953, 5, 17. skk.; Bucsay Mihály: A debrecen-egervölgyi hitvallás. Református Egvház, 1962, 14, 127. skk. és 155. skk.