Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Rex-Kiss Béla: A vitás származás vércsoport-vizsgálatokkal való tisztázásának története hazánkban

szer igen hamar bevonult az apasági szerológia fegyvertárába. Hazánkban Budvári vezette be az ABO és MN vércsoport-rendszerek mellé harmadikként a bírósági származásmegállapítási ügyek kivizsgálásába, 1961-ben [44]. Ezt a tudományos haladást a 315/1961.(I.K. 21)IM sz. közlemény tükrözte, amely szabályozta a haptoglobin csoportok vizsgálatát gyermektartási és származásmegállapítási ügyekben. Egyben tartalmazta az ETT állásfoglalását a vizsgálatokkal elért apaságkizárási esetek bizonyító értéke tekintetében. (Egyenértékűnek javasolta elfogadni az ABO és MN vércsoportvizsgálatokkal történő apaságkizárással.) Jelentős további fejlődést jelentett az, hogy 1963—64-ben bevezettük a vitás származás tisztázására a immunglobulin faktorok (Gm, Inv) és Rh típusok vizsgálatát is [45—50]. Ennek következtében az átfogó jogszabályi rendelkezés mind sürgetőbb szükségessége merült fel. Jogszabály helyett az Igazságügyi Közlöny 1965. évi 2. számában közlemény jelent meg (304/1965 IM sz.). E közlemény lényege az, hogy a 2 újabb vércsoport-rendszer (az Rh és Gm) vizsgálatának alkalmazhatóságát foglalja magában. Hivatkozik az ETT ezzel kapcsolatos állásfoglalására is a bizonyító értéket illetően: a Gm alapon történő apaságkizárás eredménye egyenértékű a többi, addig vizsgált vércsoportokéval, az Rh alapon történő apaságkizárásnak pedig bizonyossággal határos valószínűtlenségét tulajdonít. Meg kell állapítanunk, hogy a közlemény — legalábbis abban a megfogalmazásban — nem tükrözte a szaktudomány aktuális álláspontját. Ugyanis mind a Gm, mind pedig az Rh vizsgálatok alapján történő apaságkizárásnak az esetek egy részében lC0y/-os bizonyító értéket tulajdonítottak, más esetekben csak valószínűtlenségét, ill. igen nagy valószínűtlenségét. Ezért a bizonyító érték tekintetében a vizsgálatot végző szakértőnek kell nyilatkozni. De a közlemény nem rendezte a gyakorlati problémákat sem, ezenkívül egyes szakmai kérdéseket a szaktudomány aktuális álláspontjának figyelmen kívül hagyásával, ill. azzal ellentétesen tárgyalt. A közlemény megjelenése után — hivatkozással a közlemény megállapításaira — a Magyar Jog 1966. évi 3. számában foglalkoztam a vércsoport-vizsgálat eredményének bizonyítékként való értékelhetőségének kérdésévei [51]. Szó szerint a következőket írtam : „Elöljáróban meg kell mondanom, hogy a vércsoport öröklési szabiüyaink abszolút érvényessége és a vércsoport-vizsgálat alapján alkotott apaságkizáretsi szakvélemény abszolút bizonyító ereje tekintetében ma már sehol sem találkozunk kétséggel a jogászok részéről. Bár sehol nem írják elő törvények, hogy a vércsoport-vizsgálat apaságkizáró eredményét milyen értékű bizonyítékként kell elfogadni, a bíróságok világszerte elismerik a „nyilvánvaló lehetetlenség" bizonyítékaként. Rá kell mutatnunk ezúttal is arra, hogy a szakszerűen és felelősséggel végzett vércsoport-vizsgálat eredménye és az ezen alapuló szakvélemény nem képezheti vita tárgyát, mivel nincsen meg a lehetősége a szakértői vélemények különbözőségének. Nem fordulhat elő az az eset, hogy két szakértő különböző véleményt nyilvánítson. A szakértő a vércsoport-vizsgálat eredménye alapján nem saját véleményét adja elő, hanem egy természettudományi törvényszerűségen alapuló tényt állapít meg és közöl a bírósággal. Tehát nem közönséges (megszokott) szakértői véleményről van szó, hanem érzékszerveinkkel érzékelhető, bármikor azonos módon megismételhető bizonyítékról, amely oly vizsgálaton alapul, ami bármikor (akár a tárgyalóteremben is) elvégezhető, az eredményről fénykép vagy akár filmfel-