Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Rex-Kiss Béla: A vitás származás vércsoport-vizsgálatokkal való tisztázásának története hazánkban
ségét a nemi érintkezés tényéból állapították meg, mert a magyar magánjog arra az álláspontra helyezkedett, hogy a nemzés maga nem bizonyítható. 2 Jankovich professzor fent említett beadványa nyomán az igazságügyminiszter 1929ben véleményadásra szólította fel az IOT-ot aziránt, hogy „a vérvizsgálatnál szükséges-e a vegyészeti intézet igénybevétele, továbbá, hogy az úgynevezett vércsoportoknak mi a tudományos értékük és jelentőségük és, hogy azoknak a megállapításoknak, amelyek az emberi vérnek vércsoportok szerint való osztályozásával kapcsolatosak, mennyiben van pozitív értékük, végül, hogy a vérnek a vércsoportok szerint való osztályozásával kapcsolatos tudományos megállapítások a törvényszéki orvostan körében az igazságszolgáltatás gyakorlati kérdései szempontjából mennyiben értékesíthetők és mindezek alapján indokolt-e, hogy a bíróságok figyelme az emberi vércsoportok meghatározásának lehetőségére és használatára tájékoztató részletes rendelet útján hívassék fel". Az IOT 1930. február 4-én tartott ülésén egyhangú elutasító véleményt adott és terjesztett fel az igazságügyminiszterhez. Az IOT elutasító véleménye már akkor sem nyugodott meggyőző erejű tárgyi alapokon. Jankovich professzor 1931-ben a Magyar Jogi Szemlében válaszolt erre és megcáfolta a vélemény indokolását [29]. Az IOT véleményében az elutasítás egyik érveként azt is felhozták, hogy a vérvizsgálattal együttjáró vérmintavétel beavatkozás a megvizsgálandó személy testi épségébe. Lenart — aki közleményeiben szintén javasolta a vércsoport-vizsgálatok alkalmazását a joggyakorlatban — 1928-ban megjelent közleményében erről a következőket írta [30]: ,,.. .a vércsoport-vizsgálatnak döntő jelentősége inkább az ártatlanok felderítésében, semmint a bűnös leleplezésében keresendő. Már pedig az ártatlan ember igazának bizonyítása érdekében bizonyára nem fog habozni magát egy olyan csekély beavatkozásnak alávetni, mely mindössze abból áll, hogy egy tííszúrás útján az ujjbegyéből néhány csepp vért lebocsátanak. Éppen a beavatkozás csekély volta már eleve gyanús színben tünteti - Az Optk. 163. §-a nyomán az a bírósági gyakorlat fejlődött ki, hogy azokban az esetekben, amelyekben a gyermek anyjával a fogamzási időn belüli közösülést bizonyítottnak lehetett venni, a nemzés kizárására vonatkozó körülmények bizonyítását nem rendelték el és így a gyermektartás alól a férfi csak akkor szabadulhatott, ha oly tényeket bizonyított, amelyekből az anyának a fogamzási idő alatt folytatott feslett életmódját vagy a női szemérem teljes hiányát lehetett megállapítani. E rendszer mellett, ha a fogamzási időn belül többekkel közösült, tetszés szerint választhatta ki a legvagyonosabb és neki legmegfelelőbb férfit a gyermek eltartójául, minthogy a bíróság kizárólag csak azt kötelezte a gyermektartásra, aki az anyával a fogamzási időn belül közösült, tekintet nélkül arra, hogy az illető férfi a valódi apa volt-e vagy egyáltalán lehetett-e a valódi apa, és hogy származhatott-e a gyermek a vele való közösülésből. E jogszabály arra vezetett, hogy a tartási kötelezettség alapját nem az apaság hanem az anyával való nemi érintkezés képezte. A magyar magánjogi törvénykönyv tervezetének 247. §-a már így szólt :,,. . . a házasságon kívüli gyermek apjának a jelen fejezet szabályai szempontjából azt kell tekinteni, aki az anyával a gyermek fogantatást idejében nemileg érintkezett, kivéve, ha a körülmények szerint nyilvánvalóan lehetetlen, hogy a gyermek ettől a férfitól származik, vagy ha az anya a fogantatás idejében olyan feslett életet élt, hogy a nemi érintkezést több férfival keresetképpen vagy a női szeméremérzetet botrányosan sértő módon űzte". Ebben a rendelkezésben az apaság .nint jogalap elég világosan kifejezésre jut. A „nyilvánvalóan lehetetlenség" viszont a bírót arra akarta utasítani, hogy úgynevezett általános tapasztalati szabályok alkalmazásával nem elégedhetik meg, hanem csak tudományosan kifogástalanul bebizonyított törvényszerűségeket szabad figyelembe vennie.
