Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Rex-Kiss Béla: A vitás származás vércsoport-vizsgálatokkal való tisztázásának története hazánkban

A VITÁS SZÁR M AZÁS VÉRCSOPORT-VIZSGÁLATOKKAL VALÓ TISZTÁZÁSÁNAK TÖRTÉNETE HAZÁNKBAN JL öbb mint harminc esztendeje annak, hogy a vércsoport-vizsgálatokat hazánkban is hivatalosan elismerték peres ügyekben bizonyítási eszközként a vitás származás tisztázására irányuló bizonyítási eljárásban (30.000/1947. ÍM sz. rendelet). Az eltelt hosszabb időszak indokul szolgál arra, hogy foglalkozzunk a vércsoport-vizsgálatok ezen fontos alkalmazási területének történetével, elsősorban hazai vonatkozásban. Már maga a vércsoportok felfedezője, Landsteiner is sejtette felfedezésének a vitás származás tisztázásában, ill. a személyazonosításban való nagy jelentőségét [1]. A vércsoport-vizsgálatoknak a vitás apaság tisztázására való felhasználását először 1910ben javasolták v. Dungem és Hirschfeld [2], valamint Baecchi [3]. A későbbiekben (1913. 1915, 1916) Lattes volt az, aki többször is felhívta a figyelmet erre [4]. Ennek ellenére a vércsoport-vizsgálatok csak 1920 után ébresztettek ilyen irányú érdeklődést, és vették kezdetüket ennek a felfedezésnek gyakorlati alkalmazására irányuló próbálkozások az igazságügyi orvosszakértői gyakorlatban. Igen nagy jelentőségűnek kell tartanunk ebből a szempontból Lattes-mk 1923-ban megjelent könyvét (L'individualita del sangue), amit később német, francia és angol nyelvre is lefordítottak [5]. Schiff 1924-ben foglalkozott először a vércsoport-vizsgálatok alkalmazásának lehetőségével a vitás származás tisztázásában a német jog szempontjából [6]. Meg kell említenünk az angol Snyder 1929-ben írt könyvét a vércsoport-vizsgálatok klinikai és igazságügyi-orvostani alkalmazásáról [7]. A vércsoport-vizsgálatok vitás származás tisztázására való felhasználásának legfontosabb előfeltétele volt az átöröklés törvényszerűségének felismerése, az erre vonatkozó elmélet kidolgozása és ennek bizonyítása. Az AB0 rendszer öröklési elméletét Bernstein dolgozta ki [8] 1923-ban. Az elmélet rövid idő alatt kiterjedt családvizsgálatok segítségével bizonyítást, majd elismerést nyert. Az 1924-es esztendő határkövet jelentett a vércsoport-kutatásban. Ettől a dátumtól számíthatjuk a vércsoport-kutatás „virágkorát"*. Ettől kezdve ugyanis mind több közlemény jelenik meg, amelyekben a vércsoport-vizsgálatok sikeres alkalmazásáról számolnak be a vitás származás tisztázásában, ill. a joggyakorlatban. Mivel ugyancsak rövid idő alatt a vércsoportok vizsgálatára sikerült biztos módszereket kidolgozni, e vizsgálatok széleskörű alkalmazásának nem volt akadálya. Kezdetben a jogászok állásfoglalása az öröklés-biológusok azon kívánságával szemben, hogy vitás származási esetek tisztázására a vércsoport-vizsgálatokat igénybe vegyék, csaknem egyöntetűen elutasító volt. Mint ismeretes, a vércsoportok öröklési R E X-K ISS BÉLA