Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Antall József: Az egészségügyi felvilágosítás és egészségnevelés Magyarországon a 18—19. században (német nyelven)

Gortvay György: Az újabbkori magyar orvosi művelődés és egészségügy története. I. köt. (Die Geschichte der medizinischen Bildung und des Gesundheitswesens in Ungarn in neuerer Zeit. I. Bd.) Bp., 1953, 322 p. Győry Tibor: Az orvostudományi kar története (1770—1935). (Die Geschichte der medizinischen Fakultät an der Universität Budapest.) Bp., 1936, 842 p. Kapronczay, Károly : Comenius und die Erziehung zur Hygiene. Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 4. Medical History in Hungary, 1970. 81—92. Székely Lajos: Adalékok az egészségnevelés történetéhez (Beiträge zur Geschichte der Gesundheitserziehung) Egészségügyi Felvilágosítás. 1975, 4. 177—182. Össze fo g l a l á s A hazai egészségnevelés két évszázadának főbb mutatói : 1. Az adott korszak, tehát a XVIII—XIX. század, Magyarország történetében az alapvető átalakulás korszaka, amely megnyilvánul a gazdasági-társadalmi-politikai élet valamennyi területén. Lényegében a polgári átalakulásért, a nemzeti újjászületésért folyik a küzdelem, amiben előbb a felvilágosult abszolutizmus, később pedig a nemzeti liberalizmus eszméi adják az ideológiai hátteret; 2. Magyarország lakossága a XVIII. században — az általános európai növekedésnél is nagyobb mértékben növekszik — a betelepítések következtében, mert 2,5 millióról 10 millióra növekszik, lényegében ekkor válik nemzetiségi állammá a történelmi Magyarország (a török előtt 5 millió az ország lakossága); 3. A tárgyalt korszakban a pestis, a himlő, majd a XIX. század első felében a kolera válik a legjelentősebb járvánnyá, az adminisztratív módszerű és az agitatív egészségnevelésben is igen nagy szerepe van az e „kihívásra" adott „válasznak"; 4. Az orvostudomány és egészségügy fejlettségi foka a XVIII. században igen alacsony, Mária Terézia (1740—80) uralkodása alatt vetik meg az orvosképzés és az egészségügyi igazgatás alapjait, ami fokozatosan lehetővé teszi az egészségnevelés megfelelő „tananyagának" és közvetítőinek a megteremtését; 5. Az egészségnevelés közvetítésében a XVII. századtól kezdve az iskolák játszottak alapvető szerepet és mintegy a pedagógiai tevékenység részeként érvényesült, részben párhuzamosan haladva az orvosi jellegű egészségügyi felvilágosítással, ami az 1830-as kolerajárvány után vált igazán intézményessé és szervezetté. Miután a népiskolai hálózat igen gyenge volt, ez elsősorban a középiskolai oktatásban érvényesült, és a nép széles tömegeinél csak a medicina pastoralis-on és a laikus gyógyítókon keresztül érvényesült, miután az általános tankötelezettség bevezetése (1868) adta meg azt a műveltségi minimumot, ami a befogadáshoz (írásban stl>.) szükséges volt; 6. Az egészségügyi ismeretek terjedése a népi gyógyászat körében is mérhető, mert közvetve, ha lebontjuk a hiedelemvilág ismert kísérő jelenségeit, a közvetlen tapasztalati ismereteket, ugyancsak az akadémiai orvostudomány korábbi ismereteinek az „alászállását" figyelhetjük nug a terápiában; 7. Az egészségnevelők összetételében egyik vonalon a pedagógusok, a papok (valamennyi felekezet), a másik oldalon az egyre szaporodó orvosok, illetve a középfokú egészségügyi „káderek" (bábák, chirurgusok stb.) játszottak szerepet; 8. Az egészségnevelést az anyanyelvi irodalom szolgálhatta; ebben korábban a kalendáriumok, később a már kifejezetten a laikusok részére írott orvosi ismereteket tartalmazó könyvek játszottak szerepet; a tulajdonképpeni tudatos egészségnevelő munka az 183l-es kolerajárvány határa alatt fejlődött ki;