Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)

KRÓNIKA

Akadémia kiadta összefoglaló szemészettörténeti monográfiáját A magyar szemészet története címmel. írt az Orvostörténeti Közleményekben is, 1969-ben pedig egy újabb kötetet publikált Svéd—magyar orvosi kapcsolatok címmel. Aktív tagja volt társaságunknak is, s ha nem tartott előadást, hozzászólásaival vett részt az üléseken. Munkássága, aktivitása elismeréseképpen tiszteletbeli taggá választotta őt a Magyar Orvostörténelmi Társaság, mely megőrzi emlékét továbbra is. B. G. NOVAK ISTVÁN (1906—1978) Nagy veszteség érte a magyar tudományos életet, a gyógyszerésztársadalmat, a Magyar Gyógyszerészeti Társaságot és annak Gyógyszerésztörténeti Szakosztályát, dr. Nóvák István ny. egyetemi tanár 1978. november hó 28-án történt elhunytával. Nagyenyeden született 1906. október 25-én. Édesapja gyógyszerész volt. Alsó- és középfokú iskoláit Gyergyószcntmiklóson végezte, a szegedi egyetemen 1928-ban gyógyszerészi oklevelet, ugyanott 1930-ban gyógyszerész doktorátust szerzett. A tehetséges fiatalemberre — publikációi révén — a tudományos körök felfigyeltek. Ezért a Richter Gedeon Gyógyszergyár (ma Kőbányai Gyógyszerárugyár) meghívta 1931-ben kémiai laboratóriumába analitikus vegyésznek. Itt később osztályvezető lett. A Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerészeti Intézete 1937-ben visszahívta és az egyetemi gyógyszertár fővegyészének nevezte ki. Magántanári habilitálása „Az új fajta gyógyszerek előállítása és vizsgálata" c. tárgykörből történt ebben az időben. Utána a szegedi és a budapesti Tudományegyetem Gyógyszerészeti Intézetébe, az Egyetemi Gyógyszertárba osztották be, ahol gyógyszerek vizsgálatával foglalkozott. Mint egyetemi docens (1945. március 13-tól 1953-ig) működött itt. Tanszékvezető egyetemi tanárrá 1953-ban nevezték ki a szegedi Gyógynövény- és Drogismereti Intézetbe. Ez évben dékán-helyettes is volt, majd a gyógyszerész-hallgatóknak első félévben „Gyógyszerészet története" címmel speciális kollégiumot tartott. 1960-ban rektorhelyettessé választották meg. Ugyanott a Gyógyszerésztudományi Karnak 1961től 1967-ig dékánja volt. Munkája elismeréseként 1963-ben „Kiváló Gyógyszerész" címmel, oktató, kutató munkája elismeréseként pedig a „Munka Érdemrend arany fokozatával" tüntették ki. Társadalmi tevékenységét számtalan hazai és külföldi szervezet, tudományos társasági tagság bizonyítja. A Magyar Tudományos Akadémia Gyógyszerészeti és Gyógyszerkönyvi Bizottság Pharmakognóziai Albizottságának, a Magyar Gyógyszerészeti Társaság Gyógynövény Szakosztályának elnöke volt. Farmakognóziai tankönyve (1963), amelyet dr. Halmai Jánossal együtt írt, ma is időszerű. Hazai és külföldi szaklapokban másfélszáznál több tudományos közleménye jelent meg, egyetemi jegyzeteinek száma 8; ide számít két oktatófilmje is, az anyarozs-