Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Mourant, A. E.—Kopec, A. C.—Domianewska-Sobczak, K.: The genetics of the Jews (Czeizel Endre)

Ennek megfelelően a jiddis nyelv sok bajor származású elemet tartalmaz. Sőt még francia szavak is fellelhetők benne. Viszont egyetlen török sem. (A kabarok származását és zsidó vallását is megkérdőjelezik egyesek. Újabb feltételezések szerint a székelyekkel lehetnek azonosak, és bizonyos részük, a szombatosok, a zsidó vallást csak a XVII. században vette fel.) A többi, Koestler által felsorolt sajátosságot pedig egyszerűen a helyi lehetőségekre és szükségletekre vezetik vissza. A vitázok tetszetős, sőt logikus érveinek és ellenérveinek csatája, úgy tűnt, lezárulatlan marad és ki-ki szubjektív indíttatásból csatlakozhat csak az egyik vagy másik táborhoz. S ekkor Mourant és munkacsoportja a genetika vizsgáló módszereit hívta segítségül. Nagyszámú askenázi és más zsidó csoportban, valamint velük egy helyen lakó nem-zsidó személyeknél meghatározták a genetikai markereket. Ezek olyan jellemző és egyszerű jellegek (pl. a vércsoportok, vérfehérjék, vörösvérsejt-enzimek, vérfestékek, izoenzimek és mások), amelyek közvetlenül egy gén-pár örökletes irányítása alatt állnak és a fogamzástól a késői idős korig lényegében változatlanok. A környezeti tényezők tehát nem befolyásolják megnyilvánulásukat. Könnyen és egyértelműen vizsgálhatók, így értékelésük minden szubjektivitástól mentes. Mindezek nagy előnyt jelentenek a korábbi fizikai antropológiai vizsgálatokhoz képest, ahol számos gén-pár által meghatározott és a környezeti tényezőktől jelentősen befolyásolt, tehát bonyolult külső jellegeket vizsgáltak. Emiatt e módszerek hiba-lehetőségei nem voltak elhanyagolhatók és értékelésük során a vizsgálók elfogultsága sohasem volt figyelmen kívül hagyható. A genetikai markerek alapján kiszámítható a kromoszómák adott helyén (lokuszán) levő gének gyakorisága. Ez egyrészt önmagában is jellemző. A palesztinai zsidó származásúaknái pl. az Rh vércsoporton belül a cDe gének és az ABO vércsoporton belül a B vércsoport (ill. B-gén) magas gyakoriságú. Másrészt a géngyakoriság %-os értékét speciális diagram tengelyein ábrázolják. Ez lehetőséget nyújt a vizsgált minták adott géngyakoriságai közötti „genetikai távolság" meghatározására, amely pedig a hasonlóság, rokonság, közös eredet mértékének jellemzésére használható fel. Mourant és munkatársai vizsgálatának érdeme kettős : részint eddig még soha nem tapasztalt nagyszámú genetikai marker párhuzamos vizsgálatára vállalkoztak, részint mintáik megválasztása a lehető legigényesebb módon történt, így fontos eredményekről számolhattak be 1978-ban publikált könyvükben : Az askenázik genetikai szempontból két külön csoportra különíthetők el. A nagytöbbséget magába foglaló rész szoros rokonságot mutat a szefárdokkal. A kisebbség viszont azonosítható a karaiták szektájával. (Ezt a szektát 750 körül Avanban Dávid alapította és az Ószövetségen kívül minden egyéb írásos anyagot elvetett.) Ők viszont a közép-ázsiai török származású népekkel közeli genetikai rokonságban állanak. Mit jelentenek mindezek? Azt, hogy az askenázik döntő többsége biztosan palesztin eredetű. A szefárdok esetében ez ugyanis kétségtelen, a genetikai vizsgálatok pedig az askenázik többségének a szefárdokkal való alapvető hasonlóságát igazolják. A közöttük levő eltérések alapján kiszámítható, hogy közös eredetük alig több mint 1000 évvel ezelőtt ágazódhatott szét. Az askenázik kisebbségének lehetnek az ősei azok a kazárok, akik korábban keletről menekülhettek Lengyelország területére. Számarányukat tekintve mindenképpen elmaradhattak a nyugatról bevándoroltaktól, de mint „őslakók" komoly hatást gyakorolhattak a később jöttek fejlődésére. (Az askenázi elnevezés is erre utal. A keletről bevándoroltak egyik csoportja ugyanis a török Ana-