Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Kerekes László: In memóriám Halász Géza (1816—1888)
ezek, az egyéniségét oly magvasán kifejező szavak: „Itt sem célom elméletekbe mélyedni, de inkább a közhasznú gyakorlati nézeteket megismertetni. Phaedrussal tartván: »Nisi utile est quod facimus, stulta est gloria«". A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XIV. Fiumei Vándorgyűlése alelnökeként halljuk tőle a következő, ma is — bár talán egy árnyalattal kevésbé elégedetten — elmondható szavakat a tudomány szerepéről: „Jelen korban a természettudományok horderejét, szükségességét mutogatni akarni, szégyen volna. Azok a legegyszerűbb háztartásnál, úgy mint a nemzetek sorsa intézésénél döntő súllyal bírnak... Ezen eredményekhez tartozik, hogy társulatunknak sikerült a tudományokat s tudósokat a gyakorlathoz, a közélethez közelebb hozni s így magát a tudományt népszerűbbé, közkeletűvé tenni.'''' Ugyanez az ember egyenes tartással, keményen tud odamondani a felettes hatóságoknak is, ha a közügyek érdeke úgy kívánja. A herkulesfürdői XVI. nagygyűlésen a pesti himlőjárvánnyal kapcsolatban emeli fel a szavát: „Jellemzi kormányunk egészségügyirészvétét azon körülmény miszerint.. . a város által szorgalmazott ezen jótékony és tudományilag is nagy horderejű eljárást annyira elő nem segítette, hogy a városnak ebbeli kérelmét, miszerint engedtetnék meg a statisztikai ívek bérmentes szétküldése, és beküldése megtagadta." Halász Géza intimebb megnyilatokozásait őrzik azok a beadványok, jelentések, kérelmek, amelyek a Fővárosi Levéltár anyagában megtalálhatók. Kiderül, hogy ez a tekintélyes közéleti ember példás tisztviselő, aki a hivatali hierarchia fegyelmét és stílusát ugyanolyan természetességgel vállalja, mint dekorumos közszerepléseit. Fölényes szellemének kötelező eleganciájával védi anyagi érdekeit is. Ennek a története a következő: Pest város Tanácsa 1850 óta évi 200 forint járadékot adott a szolgálatban legidősebb kerületi főorvosnak a fizetésén felül — afféle hűségjutalmat. Ezt az összeget 1869-ben dr. Grósz kerületi orvos elhalálozása után Halász Gézának ítéltek oda. Ám Gyurovits terézvárosi kerületi főorvos megtámadta a határozatot, igényjogosultnak jelentve magát. Kár, hogy terjedelme miatt nem idézhetjük Halász Géza reagálásának egész szövegét, de talán a következő is elég, hogy egy eleven vonással gazdagítsuk arcképét: „Különös, hogy dr. Gyurovits úr most veszi fejébe, miként ő a legidősebb; 1861 óta mennyi kinevezés, választás és hivatalos érintkezésen mentünk keresztül s ő mindig megnyugodott a sorrendben, melyben szakadatlanul utánam volt besorolva. Min meg is kellett nyugodni, mert — mint tudni tetszik — 1845 s eszerint 24 év óta szolgálom Pest városát... 1848-ban már fizetéses kórházi orvos voltam s ez idő óta a kórházban különböző állomásokon folytonosan hivataloskodtam, mind addig míg kerületi főorvosnak át nem tétettem." Ezután három oldalon át sorolja fel érveit. Majd: „1867 után a tekintetes Tanács mint dr. Grósz után legidősebbet mindig engemet helyettesített tiszti főorvosnak, s Gyurovits úr az ellen, hogy a munkát én vigyem soha nem szólt egy árva szót sem; gondolom ez ellen most sem lenne kifogása, csak a fizetést óhajtaná... " De emiatt nehogy bárki is kicsinyesen anyagias jellemnek tekintse Halász Gézát ! Ugyancsak a Fővárosi Levéltárban őrzött 1008/eln. 871. sz. feljegyzés szerint: „Dr. Halász Géza benyújt a szegény alap részére 5 azaz öt forintot, mely összeget egy hölgy visszautasítása daczára nálla hagyott. 1871. október 13." Említsük meg itt még azt is, hogy végrendeletében a Magyar Tudományos Akadémiára 500 forintot hagyományozott. A tudománynak nemcsak jeles művelője, hanem lelkes mecénása is volt.
