Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Kerekes László: In memóriám Halász Géza (1816—1888)

orvosi tudomány legszentebb feladatának, amely abban áll, hogy a betegségtől megóvassunk , megfelel he s sünk. ' ' A közegészségügy, főleg a megelőzés koncepciójának megvalósítása, a közügyek szolgálata volt tevékeny életének tartalma, értelme. De alig .hihető, hogy megmaradt volna a téma szűk hivatali korlátai között. Szó szerint sem volt „egykönyves" ember Halász Géza. Ha átlapozzuk a korabeli magyar orvosi szaklapokat, rendszeresen találkozunk közleményeivel az Orvosi Tárban [3], a Gyógyászatban [4], az Államorvostanban [5], a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Munkálataiban [6]. Nem szerepel gyakran, nem bőbeszédű, de mindig korának szakmai élvonalában halad, nemegyszer megelőzi azt. Már az orvosdoktori promoveálásához szükséges dolgozata — „Orvostudományi értekezés a kopogtatásról és hallgatódzásról" — 1841-ben az elsők közt foglalkozik az országban az akkor új, nagyjelentőségű vizsgáló eljárással [7]. Erről maga szól később 1878-ban a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlésén tartott Pólya Józsefem lék beszédében, jellemző szerénységgel csak az elhunyt érdemeinek méltatásával kapcsolatban: „Az új korszak rendszere a kórbonctan, kopogtatás hallgatódzás, szerves vegytan, s górcsövi vizsgálatokra van alapítva... Ezekben megboldogult barátomat én voltam szerencsés bevezethetni. Én 1839—1840-ben éppen a bécsi iskola alakulásakor Rokitansky tanár és segédje Koletschkától a kórbonctanból, a kopogtatás és hallgat ód zéisból pedig Skodáitól vettem magán leckéket. Csakhamar azután 1841-ben pesti egyetemi segédnek megválasztatván a kopogtatéisról és hallgatódzásról a bécsi iskola szellemében írott értekezésemet kiadtam; egyszersmind az orvosnővendékek számára rendelt kórodéiban a kopogtatás és hallgatódzásból magéin előadásokat tartottam, amelyeket nemcsak az orvos növendékek, hanem mint az élők közül még sokan emlékezni fognak, a pesti idősebb orvosok is látogatták: látogatta szorgalmasan Pólya is, ki még később a Szt. Rókushoz címzett Kórházban a mellbetegek számára nyitott osztályomra is eljárt kopogtatást és hallgatódzást nevezetesb eseteknél gyakorolni." Csonka maradna Halász Géza felidézett alakja, ha nem ismernénk akadémiai székfoglaló előadását, amelyet „Az életbiztosítás tudományos, különösen orvosi szempontból" [8] címmel 1864. március 21-én tartott. Meggyőző dokumentuma e sokoldalú, széles látókörű ember zsenialitásának. Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság főorvosaként („másodállásban"!) dolgozta ki az életbiztosításhoz szükséges orvosi vizsgálat és szakvélemény szempontjait és formuláját [9]. De hogyan került a tisztiorvosi gyakorlattól oly távolinak tetsző témához? Erre a kérdésre is felel akadémiai székfoglalójának bevezetésében. Miután nem mulasztja el, hogy itt is ne tegye szóvá a közegészségügy sürgető problémáit, így folytatja: „Azonban e szomorú képről egy szebb kilátás felé, egy virágzásnak indult intézetre akarom a tisztelt Akadémia figyelmét kikérni — azon intézetre, amely a tudomány, a mathezis és orvosi ismeretek alapján fölépülve hazánkban is kezdi jótékonyságát árasztani a sorsa javítását kereső emberiségre. Ezen intézmény az életbiztosítás." Mi más szerepel itt, ha nem Halász Géza eredendő vonzalma a közjó szolgálata iránt, az új, szépreményű „jóléti" társadalom illúziójának az igézetében. A dolgozat a Gyógyászat 1865. évi 50—52. számában is megjelent. Lábjegyzetében a szerkesztőség érdemesnek tartja hozzáfűzni, hogy: „Ezen értekezésben kifejtett elvek a külföldön is mind üzleti, mind tudományi tekintetben különös dicséretre és követésre