Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Vida Mária: Duka Tivadar (1825—1908)

léséből tudjuk meg, hogy az 1849-es szabadságharc bukása után ennek a névnek köszönhette életbenmaradását. Menekülése során Pozsonyban feltartóztatták és véletlenül éppen egy volt Duka-ezredbeli tiszthez került, aki tovább engedte. Szülei az évszázados hagyományokkal rendelkező sárospataki protestáns iskolába küldték tanulni. Jogi tanulmányait Eperjesen kezdte meg, majd 1845-ben Pestre került, ahol huszonegyévesen jogi diplomát szerzett. A tanulásban gyors felfogóképesség és élénk szellem mellett kitartó alaposság jellemezte. Ekkori szavait számos megpróbáltatással, újrakezdéssel teli és egy új hazába kényszerült élet ismeretében vezérelvének tekinthetjük : „Csak tűrés és cselekvés által lehet egy szebb célt elérnünk."

3 Az 1848-as önálló magyar kormányzat megalakulása után ott találjuk azok között a tisztviselők között, akiket Széchenyi István is megdicsért tehetségükért, szorgalmukért. A szabadságharc kitörésekor az elsők közt fogott fegyvert, és belépett a budai nemzetőrségbe. A schwechati csatában (október 30) tanúsított hősies magatartása miatt megnyerte az osztrák határon harcoló magyar csapatok főparancsnokának, Görgey Artúrnak a bizalmát. Előléptették hadnaggyá, és Görgey egyik szárnysegédje lett. Ettől kezdve a világosi fegyverletételig követte Görgeyt, nem egyszer bizalmas feladatot vállalva a fővezér és a kormányzat közötti futárszolgálattal. Az emigrációban is megőrizte Görgey iránti hűségét és nagyrabecsülését. Ötven évvel később Angliában, angolul megírta a szabadságharc történetét, ebben pedig Kossuth Lajos és Görgey Artúr viszonyát. Ezzel részben emléket kívánt állítani a külföld előtt emberi példaképének, részben a szabadságharc eseménysorozatának ismertetésével tisztázni akarta az árulás vádja alól.

4 Görgey is elismeréssel nyilatkozott a fiatal Dukáról, ezt egy 1902-ben kiállított írásával igazolta. A bizonyítvány beszámol az 1848 novemberében honvédhadnaggyá kinevezett, Görgey személyes táborkarába beosztott hadsegédről, az első komáromi ütközetben (1849. április 26.) tanúsított egyéni hősiességéről, aki példamutatásával lelket öntött a már-már hátráló csapatba: „.. .s nekem, hogy a megingatott embereket öntudatra ébresszem, nem kellett egyebet tennem, mint rámutatnom a mozdulatlanul álló eleven lovasszoborra ott a magaslaton."* Nagyrabecsülését mutatják Duka özvegyének küldött sorai is: „Úgy látható, hogy a mindennapi mértéket messze túlhaladó értékű és jelentőségű élet volt az, amely a kis Sáros megyei faluban, Dukafalván kezdődött és az angol tengerpart csendes villatelepén, Southbouneban fejeződött be, vele a legnagyobb kincset az igaz és derék barátot temettem el."

G Különösen egy ilyen ember szájából elismerés ez a vélemény, különösen ha meggondoljuk, hogy Görgey egész életében tartózkodott a nagy szavaktól és ítéleteiben is igen szigorú volt. A szabadságharc bukásáig, 1849 májusától honvédkapitánnyá előléptetve, Görgey mellett és vele együtt küzdött. S bár a győztesek szabad elvonulást ígértek a fővezér személyes táborkarának, Duka mégis az emigrációt választotta. Az üldözések, az elszenvedett néhány hónapi börtön, megromlott egészségi állapota miatt egy ideig 3 Duka Tivadar — Reguly Antal. Bécs, 1847. szeptember 15. MTA Kézirattár. Levelestár. 4 Duka Tivadar: Kossuth és Görgev. Hertford, 1898. vö. Büsbach Péter: Egy viharos emberöltő. Bp. 1898. 5 Stein Aurél: i. m. 4. — Közli az oklevél szövegét. ,; Schächter Miksa: Duka Tivadar. Gyógyászat, 1908, 48, 369.