Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Fazekas Árpád: Szabolcsi adatok a pestisjárványok történetéhez

az emberre. Ekkor azután már robbanásszerű, szoros contactus esetén emberről emberre is terjed a betegség és emberi járvány lép fel. A pestis mai előfordulási helyei az Egészségügyi Világszervezet 1975. évi adatai szerint: az Egyesült Államok nyugati része, Dél-Afrika, a Szovjetunió Kaspi-tenger­től keletre fekvő területei; Mongólia, Kína, India, Indonézia, Ceylon stb. Ismeretes, hogy 1965-ben Vietnamban járvány volt. A pestis behurcolása ellen főleg a tengeri kikötőkben nehéz védekezni. Erre utal a karantén szó is, ugyanis legelőször 1374-ben Velencében vezették be a negyven napi elkülönítést, azaz quarantinát [25]. A patkányok tömeges elhullása hajókon vagy kikötőkben ma is figyelmeztél emberi pestisjárvány lehetőségére. Az újabbkori pestis kapcsán büszkén utalhatunk arra, hogy Rózsahegyi Aladár egyetemi tanár [19, 21, 22] a pestis elleni küzkelem nemzetközileg is elismert szak­értője megyénkből származott. Született Nagykálióban 1855. augusztus 4-én. Iskoláit Nagykállóban, majd Nyíregyházán és végül a pesti egyetemen végezte. Már utolsó éves orvostanhallgató korában meghívta Fodor József professzor, a hazai közegész­ségügy pionírja fizetéstelen gyakornoknak maga mellé, s ezzel Rózsahegyi Aladár eljegyezte magát egyszersmindenkorra a közegészségtan tudományával. Sokan csak ügy ismerik Rózsahegyit — aki már 27 éves korában Kolozsvárott egyetemi tanár lett a Közegészségtani Intézetben —, mint a magyar iparegészségügy úttörőjét, azon­ban kétségtelen, hogy a pestisnek is nemzetközileg elismert szakértője volt. Már 1879­ben Fodor József javaslatára haltagú nemzetközi orvosszakértői küldöttség tagjaként 6 hónapig tanulmányozhatta Oroszországban [51, 56] az asztrahányi pestisjárványt. A pestis kapcsán szerzett tapasztalatairól 1879—81 között számos cikket írt a követ­kező címeken: A Weltjankában észlelt egy pestis eset; Az asztrachani pestis-járvány 1878—79-ben; Epilepsia-e vagy pestis?; Újabb nyilatkozatok a pestisről és ennek el­terjedése az asztrachani járvány óta; A legújabb pestisjárvány Arábiában. Oroszor­szágban gyűjtött közegészségügyi tapasztalatairól számos úti levelet írt az Orvosi Hetilapban (pl.: „A zamjanovszkájai veszteglőről"), s az ő közvetítésével kerültek magyar orvosok (Fodor József, Bókay János, Wagner János) személyes kapcsolatba moszkvai orvosokkal. Már elismert szakember volt, amikor az 1887. szeptember 26—október 1. között Bécsben megtartott VI. Nemzetközi Közegészségügyi és Demográphiai Kongresszuson a nemzetközi járványszabályzat alapelveiről tartott előadást. Ezeket az alapelveket pedig ma sem szabad semmibe venni, mert a pestis kóroko­zója nem pusztult el és a járványok számára kedvező adottságok esetén ma is kiala­kulhatnak tömeges megbetegedések. Erre tanít bennünket a pestisjárványok sza­bolcsi története is. IRODALOM 1. A Napkelet lexikona. Bp. 1927, II. kötet, 313. 2. Aranyosi Gellértfi János: Értekezés a pestisről. Id.: Magyary-Kossa II. kötete 3. Benczig Mátyás: Genuinae pestis descriptio, quae anno 1739 Debreczini grassata est. Id.: Kiss Ernő: Népeü., 1931. /2, 4, 190—192.

Next

/
Oldalképek
Tartalom