Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Fazekas Árpád: Szabolcsi adatok a pestisjárványok történetéhez

rendeletet, amelyet 1740-ben alkalmaztak. A vesztegzár ekkor egyet jelentett a közlekedés és kereskedelem teljes megszüntetésével, megszűnt a földművelés és betakarítás, s mindez hosszabb-rövidebb időszak után éhínséget eredményezett. A vesztegzár következményeit 1740. november 12-én gróf Károlyi Sándor a kancelláriához küldött levelében így ecsetelte: „A kontumáciákban [veszteglő helyeken] oly nagy az ínség, hogy az emberek a fák kérgével és a füvek gyökerével táplálkoztak." MÁRIA TERÉZIA JÁRVÁNYÜGYI INTÉZKEDÉSEI Alig ült el az 1738—42. évek közötti nagy pestisjárvány, már 1755-ben és 1764-ben újabb rendelkezések láttak napvilágot, amelyek a járványra való tekintettel a közlekedés rendjét és a kereskedelmet szabályozták. A Megyei Levéltárban megvan az a magyar nyelvű rendelkezés (27), amelyet Mária Terézia adott ki 77675-ban, megerősítve az előző években közzétett szabályozást: „Mi, Mária Theresia, a Római Birodalomnak özvegy császárnéja úgy Magyar és Cseh Országoknak, Dalmátziának, Horvát és Rácz Országoknak apostoli királynéja, etc. etc. Minden Rendben, Karban s Hivatalban helyheztetett Híveinknek és minden örökös Országainkban és Birodalmainkban levő Jobbágyainknak kegyelmességünket ajánlván jelentjük: Hogy a külömb külömbféle contumacialis vagyis Tisztulásra rendelt Helyeknek felállítására két okokból indíttatunk: Egyikből tudniillik, hogy mind a Tengeren, mind pedig a Száraz Földön folyó kereskedésnek szabad és nyilván való folyamattya lehessen. Másik okbul pedig, a közönséges egészségnek álapottya egy átalyában a minden hozzá férkezhető pestisnek métellyétül a maga épségében megmaradhasson." Ezen rendeletet „a birodalom minden országába a szokásban lévő nyelven" ki kellett nyomtatni és kifüggeszteni. A kilátásba helyezett kegyetlen megtorlásokat ugyancsak két szempontból: a szükség és a közjó érdekével magyarázták. A mai ember számára szinte hihetetlennek tűnik, hogy 1766-ban azonnali felakasztással is büntették a pestis elleni járványügyi rendszabályok lényegesebb megsértését. Néhány példa: felakasztandók, akik hamis iratokkal kijátsszák a pestis elleni zárlat rendelkezéseit és „a contumacia alól eliktattatnak", ugyanígy kellett eljárni az együttműködő katonákkal. Az ilyen ítéleteket rövid úton kellett meghozni és nyomban végrehajtani, s kegyelmi kérvény beadására nem biztosított lehetőséget a rendelkezés. Azt pedig, aki tilalmas kikötőben vagy útvonalon járt, figyelmeztetés után nyomban agyon kellett lőni és fertőtlenítés céljából testét el kellett égetni. A vigyázásra kirendelt tiszteket és katonákat kisebb mulasztások miatt 5—10 évi „sáncz vagy várbeli rabsággal" büntették, de a kereskedőkkel és utasokkal összejátszó vendégfogadósok és korcsmaárusok is kaptak 2-2 évi várfogságot.