Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)
FOLYÓIRATOKBÓL - Rivista di Storia della Medicina, 1976 (Kapronczay Katalin)
zásait feldolgozó — nemzetközi irodalmat. Stroppiana, Luigi: La riforma degli ospedali psichiatrici di Chiarugi nel quadro del riformismo Toscano ed Europeo — 168—179 pp. A 18. századi Európa politikai helyzetének bemutatása után — különös figyelmet szentelve a reformtörekvéseknek tér rá a szerző a gyógyítás területén létrejövő szemléletváltozásokra. Ez legszembetűnőbben a pszichiátriában jelentkezett. Vincenzo Chiarugi volt ennek a felfogásnak követője Olaszországban. A firenzei S. Maria Nuova és S. Bonifazio kórházakban vezette be a ,, medico infermiere" (ápoló orvos) szellemet. Az Ospedale S. Maria Nuova a szegény rokkantak és a fertőző bőrbetegségekben szenvedők menhelye lett, az Ospedale Bonifazio pedig az elmebetegek kórháza. Mint az említett intézmények igazgatója, olyan működési szabályzatot fogalmazott meg, amelynek gyakorlati bevezetésével joggal lehet őt Pinel előfutárának nevezni az elmebetegek megfelelő környezetben történő gyógyítása terén. „Legfontosabb az elmebetegek ápolásánál a kényelem, nyugalom, a visszavonulásra való lehetőség, friss és szabad levegő, tágas szobák, kerti foglalatosság, stb...." vallotta. O shorn, Maria Lívia: The source of Shakespeare' 1 s medical knowledge — 180—186 pp. Shakespeare műveinek orvosi vonatkozásait keresi, a művekből vett idézetekkel gazdagon illusztrálja a cikket. Caffaratto Tir si, Mario: I medici e la medicina in Piemonte dal 1790 al 1814. — 187—230 pp. Piémont tartomány orvostörténeti emlékei kevéssé ismertek. A 18—19. század fordulójának időszaka az egyik legfontosabb periódus, mivel a francia forradalom jakobinus eszméi, majd a napóleoni háborúk nemcsak politikai változásokat idéztek elő. Közvetlen és közvetett módon feltétlenül befolyásolták az orvostudomány alakulását is. A szerző egy fejezetet szentel a jakobinus eszmékkel szimpatizáló orvosoknak és azoknak a forradalmi jellegű orvos-mozgalmaknak, amelyek szervezeti változásokat idéztek elő az egészségügy terén. Legfontosabbak ezek közül az egészségügyi magistrátus (1801), a polgári és katonaorvosi legfelsőbb tanács (1802—3), a közoktatásügyi tanács (1803) és a kórházak adminisztratív bizottságának (1803) létrejötte. A tartomány legnagyobb felsőoktatási intézménye a torinói egyetem volt. Az átalakulási folyamat tulajdonképper 1772-ben megkezdődött, mikortól fogva — neves professzorok idekerülésével — növekedett az intézmény tudományoí hírneve. Az egyetem anyagi helyzetének javulását az 1800. november 15-i kor mányzói rendelet hozta meg, amely el kobzott egyházi javakat bocsátott a; egyetem rendelkezésére. A napóleon háborúk további változásokat jelentet tek, az 1805. június 5-i rendelettel elvesz tette eddigi függetlenségét az egyeten és francia kormányzás alá került. A; 1806. május 9-i dekrétum érteimébei „császári egyetem" lett, vagyis valameny nyi közeli város egyeteme a fennhatóság; alá tartozott. 1808. március 17-én ki adott rendelet értelmében a nevét Aka démiára változtatták, legnagyobb tekin téllyé fölötte a „Grand Maistro"-t tették aki a császári család tagja volt. 181 után — a restauráció idején — termesze tesen valamennyi, a császárság ideje alat életbe léptetett rendeletet visszavonta és az 1772-es állapotokat állították vissza Ezután tér rá a szerző a franciaorszát
