Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)

FOLYÓIRATOKBÓL - Rivista di Storia della Medicina, 1976 (Kapronczay Katalin)

William Butler (1535—1618): Further Evidence on Physician Between Two Ages (434—445 pp.). Szlatky Mária R IV I

S TA DI STORIA DELLA MEDICINA — 1976. Anno 20., No. I. Kemer, Dieter: La morte di Vincenzo Bellini a Parigi — 3—8 pp. (2 illusztráció) A híres zeneszerző, Vincenzo Bellini korai halálának okát kutatja a cikk. Adalékul szolgálnak a barátok és kortársak visszaemlékezései arra vonatkozóan, hogy milyen változásokat észleltek a zeneszerzőn élete utolsó szakaszában. Ezenkívül olyan személyes levele is maradt, amelyben egészségi állapotáról számolt be barátjának. Ezek alapján gyűltek össze az adalékok az utólagos diagnózishoz: a kedélyállapot megromlása, inaktivitás, személyiségének megváltozása, látási zavarok, írása karakterének megváltozása — ideges, kapkodó, sokszor olvashatatlan lett —, konkrét fizikai formában jelentkező panaszok: hasmenés, erős fejfájás, lázas és görcsös állapotok. Bizonyos, hogy akkoriban (1835) semmiféle járványos betegség nem volt Párizsban, sőt Bellini orvosa sem diagnosztizált betegénél fertőző betegséget. A fent leírt szimptómákból arra következtet a szerző, hogy valószínűleg lassú adagolású arzén-mérgezés oltotta ki Bellini életét 34 éves korában. Gourevitch, Danielle

—Gourevitch, Michel: Eugene Hugo et le docteur Esquirol — 9—50 pp. A hosszú és igen érdekes tanulmány egy — az irodalomtörténetből már isTiert — híres beteg, Eugene Hugo — Victor Hugo bátyja — betegségének történetét tárja fel. Az eddig ismertek tulajdonképpen csak a romantikus oldaláról mutatták az esetet. Eszerint teljesen váratlanul, öccse esküvőjét követő éjjelen tört ki rajta az őrület 1822-ben. Köztudott volt, hogy Eugène H. titokban szerelmes volt öccse menyasszonyába, Adélé Foucher-ba, ezért a nagy lelki megrázkódtatással magyarázták a betegség kitörését. Egészségét és gondolkodóképességét már többé nem nyerte vissza, egészen 1835-ben bekövetkezett haláláig. A cikk szerzői megpróbálták a regényes történet hátterét és ideggyógyászati alapjait felkutatni, hogy orvosilag is magyarázatot kapjanak. A charentoni elmegyógyintézet adattárában rábukkantak E. Hugo beteglapjaira, amelyek eredeti megvilágításba helyezik az esetet. További adalékokat szolgáltattak a betegség lefolyására vonatkozóan Jean Etienne Dominique Esquirol (1772—1840) visszaemlékezései. Ő volt a kezelőorvosa E. Hugo-nak a charentoni intézetben. A betegség jellemzésére a következőket találjuk: mánia, monomania, amelyben a szerelem körül forog a beteg gondolata, búskomorság. A családi levelezésből is idézik a szerzők azokat, melyekben utalás van Eugène egészségi állapotára és hangulati változásaira. A levelek és különféle kortársi visszaemlékezések segítségével vezetik végig a betegség lefolyását és változásait. Victor Hugo maga is bizonyos önvádat érzett, bátyja őrületének árnyékában élt. Annál is inkább sajnálatot váltott ki a kortársakból E. H. betegsége, mivel igen intelligens és sokoldalúan képzett ember volt. Stroppiana, Luigi: Breve storia della dietologia (dairempirismo alla scienzaj — 51—66 pp. A dietetika történetét foglalja össze a szerző egészen az i. e. időkig vissza-