Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)

FOLYÓIRATOKBÓL - Clio Medica, 1977 (Némethy Ferenc)

a szomszéd helyiségben, télen magában a szülőszobában fűtöttek. A szülőágynak két követelménynek kellett megfelelnie: száraz fekhelyet kellett nyújtania a szülőnőnek és minél kevesebb mozgatását kellett szükségessé tennie. A rugós ágybetétek még ismeretlenek voltak. Az ágydeszkára lószőrmatracot, arra tollas derékaljat terítettek. Szüléskor az utóbbit rendszerint eltávolították (hogy a szülőnő bele ne süppedjen), vagy a matrac alá tették. A lepedő alá olajjal vagy gumival impregnált anyagot (viaszosvásznat), erre többrétűre hajtogatott vastag vásznat helyeztek. Ez volt az ún. „ágyvéd" (bed-guarding). A szülés vagy angol mintára oldalfekvésben, vagy német és francia módra hátfekvésben ment végbe. Oldalfekvés esetén a lábszárak közé párnákat tettek. Az első név szerint ismert amerikai bábák (a 17. században) még Európában szerezték ismereteiket, és sírfeliratuk tanúsága szerint igen nagy köztiszteletben állottak. Az Egyesült Államokban azonban nem gondoskodtak a bábák intézményes képzéséről, mint pl. Franciaországban vagy Ausztriában és Magyarországon. így éppen az 1830-as évek táján az amerikai bábák a tudás terén nem tudták felvenni a versenyt az egyetemi képzettségű férfi szülészekkel, de morális hagyományok, sőt egészségügyi megfontolások következtében is népszerűek maradtak. (Jelszóként hangoztatták pl., hogy „ahol nincs betegség, minek oda orvos?!" — „No disease, no doctor!") A hivatalos bábaképzésért folytatott küzdelem a továbbiakban összefonódott a nők orvosi képzéséért és az általános női emancipációért vívott harccal. A legutóbbi évek statisztikái azt igazolják, hogy az amerikai szülőnők egyre növekvő számban veszik igénybe férfiszülészek helyett a bábák szolgálatait. 1970-ben 26 helyen folyt bábaképzés az USA-ban, 1974-be ez a szám 106-ra emelkedett. A wash ingtoni Nemzetközi Bábaszövetség (Ir ternational Confederation of Midwive in Washington D.C.) kimutatása szerir az 1960-as évek elején 400, 1972-be 1200 képzett bába működött. A bábaképzés ügyét még teljeseb orvostörténeti távlatba állítja Erwin F Ackerknecht és Esther Fischer-Homberge tanulmánya (Five made it — One no The rise of medical craftsmen to academi status during the 19th century. 255—26' pp.). A cím („Ötnek sikerült — egyne nem") arra utal, hogy míg a 19. s; folyamán öt hagyományosan „pára medikális mesterség" (a borbélysebészei a foghúzók-fogászok, a gyógyszerészed drogárusok, a gyógykovácsok-állatorvc sok és az orvosi műszerészek foglalkc zása) világszerte akadémiai rangra eme kedett, addig a hatodik (a bábáké) csa részben: a női bábák szerepét átvette az egyetemi végzettségű férfi szülészei A „mesterség" tehát bevonult az akt démiai diszciplínák közé, de a mestersé eredeti gyakorlói kívül rekedtek. Ez szc rosan összefügg a női emancipáció kél désével. Jean Théodoridés: A propos du centi naire d'Emile Brumpt (1877—1951, (269—278. pp.) Emile Brumpt, a franci parazitológia kimagasló egyénisége, 187'. március 10-én született Párizsban. A Soi bonne természettudományi fakultása szerezte képesítését. Kezdettől fogva a emberi és állati élősdiek kutatása fel fordult érdeklődése, és gyűjtőútjai sora szinte az egész világot beutazta. Számc alkotása közül itt csak kettőt emelünk k 1923-ban ő indította meg az Annales a Parasitologic Humaine et Comparée < ma is élő folyóiratot, és 1932-ben ő alz pította a párizsi egyetem parazitológk