Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Zehn Jahre Institut für Geschichte der Pharmazie der Philipps- Universität Marburg/Lahn, 1965—1975 - Moattar, F.: Ismail Gorgani und seine Bedeutung für die iranische Heilkunde insbesondere Pharmazie (Kapronczay Katalin)

ságát kétségtelenül a filozófiai és teológiai fakultás határozta meg, de a természettu­dományok fejlődése is éreztette hatását. A disszertáció első részében képet kapunk azokról a szellemi-felfogásbeli változásokról az oktatásban, az egyetemi élet irányítá­sában, melyek az egymást követő professzorok személyével álltak összefüggésben. Egy teljes fejezetet szentel az Auditorium medicum bemutatására, amely szemléltető eszközeinek segítségével a hallgatók gyakorlati tudását bővítette. A marburgi egye­temnek komoly konkurrenciát jelentett korszerűbb képzési rendszerével a kasseli Collegium Carolinum. 1785 után megváltozott a kapcsolat a két intézmény között, a Collegium Carolinumból professzorokat helyeztek át Marburgba. Ez kétségtelenül serkentőleg hatott az oktatásra. A kémiát, a fizikát, és a botanikát hosszú ideig mint az orvostudomány „segédtudományáét az orvosi fakultáson adták elő. A disszertáció második része végigkíséri e három tudomány oktatásának sorsát a marburgi egyete­men, különválásukat az orvosi kartól. A harmadik rész az egyetem két kiválóságának — Friedrich Josef Wilhelm Schröder (1738—1788) orvos, a késői alkímia egyik művelője, valamint Conrad Moench (1744—1805) gyógyszerész és botanikus — életét és munkásságát ismerteti. A kötethez bőséges jegyzetanyag és bibliográfia készült, az anyagot illusztrációk teszik színesebbé. 4. Moattar, Fariborz: Ismâ'îl Gorgäni und seine Bedeutung für die iranische Heil­kunde insbesondere Pharmazie. Unter Berücksichtigung seiner Verdienste für die Gestaltung der neupersischen Sprache Inaugural Dissertation zur Erlangung der Doktorwürde der Naturwissenschaftlichen Fakultät der Philipps-Universität Mar­burg/Lahn. Marburg/Lahn, 1971. 400+[2] p. Gorgäni — teljes nevén Zain ad-Dîn abü al-Fath Ismail ibn al-Hasan ibn Mo­hammad ibn Ahmad al-Hussaini al-Gorganï — XI. századi perzsa orvos a középkor figyelemreméltó tudósainak egyike volt. Életműve kevéssé ismert az orvostörténelem­ben, akár csak a középkori perzsa orvostudomány. Ezért is indokolt, hogy a disszer­áció szerzője Gorgäni fő művének — az első újperzsa nyelven írott orvos-gyógyszeré­tzeti enciklopédia — jelentőségét és az akkori perzsa gyógyászat helyzetét feltárja, sorgânï fiatal éveiről igen kevés az adat. Avicenna egyik tanítványa — Ibn Abi Sadiq — volt a mestere, akitől orvoslást és filozófiát tanult. Kb. 1110-ben H w arazm-ba ment, ahol az uralkodó szolgálatába állt, mint udvari orvos. Ez az idő nagyon termékeny és hasznos volt további pályáját tekintve. Ekkor került közeli kapcsolatba a gyógysze­részettel, mint az udvari patika vezetője. Később — ismeretei további elmélyítése céljából — nagy utazásokat tett a mohamedán országokban. 1136-ban halt meg. Perzsa nyelven öt orvosi könyvet írt, ezenkívül számtalan filozófiai és etikai tartalmú írása ismert. Fő műve a „Zahíra e H w arazmsahí" —• amely az akkori orvosi és gyógy­szerészeti ismeretek általános összefoglalása tíz könyvben. Kiterjed az anatómiára, élettanra, diagnosztikára, kórtanra, terápiára, az egészség megtartásának módjaira (hygienia, testedzés, kozmetika). Az utolsó könyv a Materia Medica, melyben az egy­szerű és összetett gyógyszereket írta le. Az enciklopédián kétségtelenül érződik Avi­cenna hatása, ezt azonban csak előnyeként említhetjük. Az összehasonlítás hatása a kö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom