Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Winstanley, J.: Ophthalmology at St Thomas' through Three Centuries (B. Szalkay Judit) - Wohl, A. S.: The Eternal Slum (Kozáry Andrea)

A szerző széleskörű kutatásokat végzett levéltárakban, könyvtárakban és különösen nagy segítségére voltak az egyházközségekben talált különböző korabeli jelentések, összeírások, kimutatások. A terjedelmes mű az előszó és a bevezető után 12 fejezetre oszlik. A recenzió megszabott terjedelme nem teszi lehetővé a tárgyalt, igen bőséges anyagnak még vázlatos ismertetését sem. így szinte csak a fontosabb fejezetcímek felsorolására kell szorítkoznunk: Ismeretlen föld. Pogányok otthona, A törvény súlya, Jóakaratú zsarnokság, Keserű sírás, Egy bizonyos szocializmus, A politikusok dolga stb. Az első fejezetekben a XIX. sz. közepéig mutatja be a szerző a londoni élet fejlődését és a túlzsúfoltság kialakulásának okait. Statisztikai adatokat sorakoztat fel a dolgozók életkörülményeinek illusztrálására. A munkásosztály helyzetében bizonyos javulás csak a század második felétől figyelhető meg, amikor különböző bizottságokat hoznak létre és a parlamentben több fontos törvényt fogadtatnak el, melyek a dolgozók szociális körülményein kívánnak javítani. Ebben az időben jónéhány irodalmi alkotás is napvilágot látott, amelyekben a szerzők a munkások embertelen körülményeire hívják fel a figyelmet és a kormány részéről sürgős intézkedéseket, reformokat követelnek. Ekkor született meg az a terv, hogy a súlyos lakáshelyzeten a sokemeletes bérháztömbök rendszerének megvalósításával segítenek. Ezzel a viszonylag gyors és aránylag olcsó módszerrel akarták felszámolni a nyomornegyedeket. A következő fejezetekben foglalkozik a reform kezdeti sikertelenségével és a tömegek ellenállásával, akik a kormány részéről jövő minden intézkedést gyanakvással és ellenszenvvel fogadtak. Még 1911-ben is egymillió londoni háromnegyed része — több mint a következő legnagyobb város összlakossága — túlzsúfolt helyiségekben élt. Az 1886-ban hozott helyhatósági rendelet, miszerint minden felnőttnek 400 köbláb kell hogy jusson a nappalikból és 300 a hálószobákból, nem valósult meg. Külön fejezet ismerteti Octavia Hill, az akkor legismertebb, ma már azonban feledésbe merült reformer működését. A szegények részére saját költségén több szociális intézményt, iskolákat, kórházakat, szegényházakat hozott létre és pénzadományokkal is megpróbált a dolgozók életkörülményein javítani. Segítsége azonban csak egy csepp volt a tengerben, alapjában nem tudta megváltoztatni a munkásosztály helyzetét. Az utolsó fejezetben kapunk képet a különböző baloldali csoportok, szakszervezetek elképzeléseiről, terveiről és gyakorlati tevékenységéről a lakáskörülmények javítását illetően. A szerző röviden utal még a századfordulótól az I. világháborúig terjedő időszak kormánypolitikájára. A könyv értékét növeli, hogy mindvégig hű marad a történetiség elvéhez, s hogy olyan szempontokat is figyelembe vesz, amelyek nem tartoznak szorosan a címben megjelölt témához, de színesebbé, teljesebbé teszik a monográfiát. Bőséges fénykép és rajzanyag egészíti ki a könyvet. Fokozza a kötet értékét a függelék, a részletes irodalomjegyzék és a személy-, tárgy- és helységmutató. Kozáry Andrea