Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - De Schaepdryver, A. F. (ed.): Corneel Heymans. A Collective Biography (Kenéz János )

komparációs vizsgálatokat, amelyeknek eredményét a könyvecske szerzője 9 fejezetre osztva tárja elénk. Részletesen leírja a kis James Phipps beoltását, Jenner híres legelső kísérletét; a Jenner nyomába lépni szándékozó Woodvüle kísérleteit a tehénhimlő vírusával; Jenner vakcinájának eredetét és az oltottak kiütéseit; az első európai vakcinációkat és Waterhouse első kísérleteit az USA-ban; a himlővírus attenuációját és ennek virológiái kérdéseit. A releváns tényanyag feltárása, elemző rendszerezése, majd bizonyítása eredményeképpen megállapítja, hogy Jenner vakcinája nem — mint azt majd 200 éven át gondoltuk — tehénhimlő vírus volt, hanem az ember valódi himlőjének, a variola verának tehénen szelídült változata. A 107 oldalas könyvecske jó példája annak, hogy az orvostörténelem, ha szakít a historizmussal és a történettudomány legújabb vizsgáló eljárásait alkalmazza, úgy nemcsak a prezentizmustól segít megszabadulni az orvostudománynak, hanem annak a legmodernebb laboratóriumi eljárásokhoz hasonló értékű nélkülözhetetlen kutató módszerévé is válik. Az eseményeket meghatározó objektív törvényszerűségek felsorolása, a történeti-logikai szemlélet egységes érvényesítése Razzell könyvében a legszorosabban értelmezett virológiái igényeket kielégítve vezetett eredményre ott, ahol a mikrobiológiai-immunológiai eljárások alkalmazására nem nyílott lehetőség. A fordulatos stílusban előadott tanulságos feldolgozást 915 szakirodalmi adat és részletes tárgymutató zárja. Karasszon Dénes De Schaepdryver, A. F. (ed.): Corneel He y mans. A collective biography. Ghent, Archives Internationales de Pharmacodynamic et de Thérapie, 1972. 307 p. ill. C. Heymans (1892—1968) 1939-ben kapott orvosi Nobel-díjat. Az akkori időkben még nem foglalkoztatta annyira a szaksajtót a Nobel-díjas orvosok munkássága és így Heymans neve sem vált közismertté, holott felfedezései a kísérleti farmakológia területén alapvetőnek bizonyultak és még ma is számos kísérletes munka kiindulópontját képezik. Kutatómunkásságát Ghentben, az apjáról elnevezett gyógyszertani intézetben kezdte el, melyet 1930-tól haláláig vezetett. Halála után nevét viselő alapítvány létesült és ez az alapítvány elsőként névadójának életét és munkásságát ismertető művet adott ki. A kiadványból mindent megtudhatunk, ami Heymans életével és tudományos munkásságával a legtávolabbi összefüggésben áll. Heymans tudományos műveinek komplett bibliográfiája 37 oldalt foglal el; számuk közel 800. Emberi nagyságával kapcsolatban azonban több, mint 100 kiváló tudós részletes megemlékezését hozza. Az emlékezők között több Nobel-díjas van. Hazánkból Ábrahám akadémikus szerepel. Az első Heymans emlékelőadást a Nobel-díjas U. v. Euler tartotta, aki pályája kezdetén, 1930-ban volt az intézet vendége. Ezen memorial lecture-t in extenso hozza. A chemo- és baroreceptorokról írott tanulmány egészíti ki a monográfiát, amely egyben a két felfedezés időállóságát is bizonyítja. Szerzője E. Neil londoni farmakológus. Tudósok életművét ismertető monográfiák összeállításában ez a mű példaképül szolgálhat. Kenéz János