Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Hansen, G. A.: Memories and Reflections (Bánóczy Erika) - Howard-Jones, N.: The scientific background of the Internationa] Sanitary Conferences 1851—1938 (Birtalan Győző)

Közvetlen indítékként az indiai kolera gyakori európai megjelenése kényszerítette elsősorban a nagyhatalmakat, hogy összehangolt és célszerű intézkedésekkel próbálják megakadályozni e járványok kitörését vagy elterjedését. 1851-ben hívták először össze francia kezdeményezésre Párizsban az első ilyen célzatú konferenciát. Ez egyben a nemzetközi egészségügyi szervezkedés kezdetét is jelentette. Az ezt követő számos tanácskozás és a kialakított szervezetek készítették elő a második világháborút követően a WHO létrehozását. Ezen esemény harmincadik évfordulója alkalmából adták ki ezt a 110 oldalas kiadványt, mely igen érdekes történeti összeállítást tartalmaz a járványok orvosi megítéléséről éppúgy, mint az igen sok és sokféle próbálkozásról, amelyek a közegészségügyi viszonyok javítása érdekében történtek. A kérdések, mint már érintettem, elsősorban a múlt századi kolerajárványok tárgyában merültek fel. Noha Filippo Pacini már harminc évvel Koch nevezetes felfedezése előtt leírta a kórokozó koleravibriót, ennek a felismerésnek általános elfogadására csak a múlt század kilencvenes éveiben került sor. A betegség kialakulásának megítélését évtizedeken át döntően befolyásolta Pettenkofer nevezetes nagytekintélyű elmélete, amely szerint a kórokozó mellett a helyi talaj- és szezonális viszonyok határozzák meg, hogy manifesztálódhat-e a betegség. Ez a bizonytalanság a kóroktanban és a pathomechanizmusban azt jelentette, hogy ellentmondásos volt a gyakorlati védekezési intézkedések megítélése is. A védekezési eljárások vitáinak középpontjába kerültek a karantén értékelése a kolerában, az igen járványveszélyes mekkai zarándoklatokkal, valamint a fertőzötteket szállító hajókkal szembeni rendszabályok. A legliberálisabb álláspont e tekintetben Angliáé volt — érthetően a nagyarányú hajózási érdekeltség miatt. Több konferencián foglalkoztak a pestissel összefüggő tennivalókkal, ahol a kontakt fertőzést fogadták el általában, az ebből következő elkülönítési kényszerrel együtt. Az USA is részt vett a konferenciák nagy részén. Elsősorban a sárgaláz leküzdésében volt érdekelt. Ebben a problémakörben az európai országok nem mutattak túlságos érdeklődést. A századfordulóra lehiggadtak a kóroktani viták és a realitások egyre inkább érvényesültek. Ezt követően az egészséges bakteriumürítők (főként hastyphus esetében) kiszűrésére, valamint a vaccinatiók lehetőségeire terelődött a figyelem. Tisztázódtak a pestis, a sárgaláz keletkezési feltételei és az ebből következő tennivalók. Az első világháború nyomán fellángoltak az addig visszahúzódott kiütéses typhus és a még ismeretlen spanyol járvány. Kiderült, hogy csak elkülönítéssel, barrierekkel nem elegendő védekezni. A mindenkori helyzethez alkalmazkodó aktív hajlékony védekezésre van szükség. Az igen olvasmányos adatgazdag tanulmány nemcsak a közegészségügyben érdekeltek számára, de mindazoknak, akik a legújabb kor társadalomtörténete iránt érdeklődnek, melegen ajánlható. Birtalan Győző