Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Cifford, J. F.: The Evolution of a Medical Center. A History of Medicine at Duke University to 1941 (Kozáry Andrea)

bevezetésének lelkes híve volt. Ő személy szerint is fontosnak tartotta az orvosi statisztikai feljegyzéseket, és indítványozta azok országos bevezetését. A szerző megjegyzi „az orvosi kezelés fontosságára, elsősorban az orvosok követelte higiéniai intézkedések hasznosságára hathatósan hívta volna fel a szülők és nevelők figyelmét". Huszty javaslatát ugyan dicséretben részesítették, de bevezetése elmaradt. Duka Zólyomi Norbert mintegy magáévá téve Huszty Zakariás Teofil gondolatait, dolgozata megalkotásában jelentős teret engedett a matematikai módszernek. Az anyakönyvi kigyűjtéseket összevetette a többi forrással, egyeztetve és korrigálva ezáltal a számadatokat. Hazai orvostörténeti művekben még kevéssé találkoztunk eddig a matematikai módszerek alkalmazásával. így e dolgozat példát és metodikai útmutatást is ad. Az adatok fényében pontosabban látjuk a himlő pusztítását a különböző életkorúak és társadalmi osztályúak körében, s egyben látható az orvosi küzdelem eredményessége is. Az orvostörténeti következtetéseken túlmenően gazdagodnak ismereteink Pozsony XVIII. század végi népességére, társadalmára vonatkozóan. S as vári László Gilford, James F. Jr.: The Evolution of a Medical Center. A History of Medicine at Duke University to 1941. Durham, North Carolina, 1972. 250 p. A szerző a Duke Egyetemen szerezte doktorátusát, s a könyv megírásakor is ott működött. A munka két nagy részre oszlik. Az első rész a kezdetektől (1865) a nagy gazdasági világválság tetőzéséig, a második rész 1931-től az USA II. világháborúba való belépéséig (1941) ismerteti az orvosi központ működését. A szerző a munkát alapos gazdasági és társadalmi alapvetéssel kezdi. Bemutatja Durhamnak és az azt körülvevő területnek legfőbb művelési ágát, a dohánytermesztést, s az erre épülő üzleti életet. A következőkben az 1889 és 1923 között lezajlott „amerikai orvosi forradalom" talaján kibontakozó észak-karolinai egészségügyi intézményekkel ismerkedhet meg az olvasó. Az Egyetem megalapításában döntő szerep jutott James B. Duke-nak, aki a környék orvoshiányán kívánt segíteni, s komoly anyagi áldozatokat hozott a karolinai egészségügyi hálózat számos ágának fejlesztésére. Az 1924-ben létrehozott Duke Alapítvány árvaházakat, kórházakat, nevelési-oktatási intézményeket volt hivatva támogatni. Duke további nagy tervét, hogy a legjobb amerikai orvosi központokhoz tegye hasonlóvá alapítványát, személyesen már nem tudta megvalósítani: 1925-ben meghalt. Halála után került sor az Egyetem, valamint a hozzá kapcsolódó klinikák és egyéb egészségügyi intézmények egész sorának a felépítésére. 1931 elején már átlagosan havi 640 fekvő és 250 járóbeteget kezeltek. A gazdasági válság évei számos pénzügyi természetű nehézséget támasztottak. Az orvosképzés azonban nem szünetelt: nemcsak Durhamból, hanem a környék különböző településeiről is számosan látogatták az Egyetemet, sőt külföldi hallgatók is voltak. Az Egyetem növekvő tekintélyét bizonyítja, hogy a más nagy egyetemekkel —- Harvard, Wisconsin, Virginia — közös állatkísérleteket és egyéb vizsgálatokat, kutatásokat folytattak. Az orvostanhallgatók oktatása mellett az alapítvány ápolónők,, dietetikusok, laboránsok stb. képzésével is foglalkozott.