Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Silló-Seidl, Georg: Publikálatlan és újonnan felfedezett Semmelweis-dokumentumok (német nyelven)
Részleteket közöl a bécsi szülészeti klinika naplójából és abból a szülészeti jegyzőkönyvből amely Semmelweis távozása után is előírta a klórvizes kézmosást. Ezt követően a tanársegédi állás megpályázását dokumentáló (1844. júl. 17.) nyilvántarti könyvet ismerteti. Semmelweis Velencéből Bécsbe visszatérve 1847. március 20-án értesült Jacob Kolletschka nak, a bécsi egyetem törvényszéki orvostanprofesszorának március 13-án hullafertőzés okozt. haláláról. A gyermekágyi láz és Kolletschka vérmérgezése tüneteinek azonossága közismertei döntő szerepet játszott Semmelweis kóroktani felismerésében. A Semmelweis-irodalom egye nesen villámszerű megvilágosodásról beszél. A valóságban Semmelweis a halálhír vétele utái csak mintegy hat héttel, 1847 májusában vonta le felismerése gyakorlati következményeil valószínűleg csak akkor, miután Kolletschka kórbonctani jegyzőkönyvébe betekintheteti A szerző tehát a jegyzőkönyv felkutatását tűzte ki céljául, s bár e törekvése eredménytelei maradt, jól megalapozott feltevésekkel sikerült gazdagítani a Semmelweis „mikrokutatásc kat". Bécs város halotti nyilvántartásából megállapította, hogy Kolletschka a lakása: (Leopoldstadt No. 453) halt meg, az Irgalmas Nővérek kórházának közvetlen közeiéber amelynek professzori kinevezése előtt főorvosa volt. Feltételezi, hogy kezelőorvosa utódc G. L. Leitner volt, aki a boncolást is végezhette, jóllehet ennek írásbeli nyomára nem bukkan rá. A Leopoldstadt és Alservorstadt (Semmelweis munkahelye) közti távolság, valamin Semmelweisnek, az akkor éppen újonnan alkalmazott tanársegédnek a nagy befogottság érthetővé teszi, miért volt szüksége Semmelweisnek hat hétre, míg Kolletschka kórbonctar jegyzőkönyvét megszerezhette, s ennek következményeit a gyakorlatban is gyümölcsözte: hette. A bécsi Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium egyik most megtalált aktájából kiderü hogy Semmelweis 1851-ben a prágai egyetemnek csak az orvosi szülészeti tanszékére pályÉ zott, nem pedig — mint ahogy eddig vélték — a bábaklinikáéra, ill. mindkét tanszékn Az is kitűnik az aktából, hogy Leo Thun miniszter kiállt a semmelweisi tanok mellett, amen) nyiben a prágai orvosi fakultás és a cseh helytartó véleménye ellenére a Semmelweis-ta képviselőit (Chiari, Arneth, Semmelweis) részesítette előnyben a tanszék betöltésére te javaslatában, holott egyikük sem tudott csehül. Thun figyelmen kívül hagyta a jelöltek közi a bécsi iskola olyan képviselőit is, mint pl. Braun és Späth, akik a Semmelweis-dcktrín ellenzői közé tartoztak — ami szintén Semmelweis egyértelmű elismerése mellett szól. Heg Chiarival szemben, aki végül is megkapta a professzori kinevezését, miért nem tudta érv< nyesíteni álláspontját, annak az az oka, hogy Semmelweis ebben az időben még egyetle nyomtatott sort sem adott ki, ami tudományos tevékenysége bizonyítékául szolgált volm bár a nőgyógyászatban ő volt Chiari tanítómestere. Az ügyre vonatkozó prágai dokumentumok másolatát a prágai egyetem orvostörténe intézetének vezetője, dr. J. Adamec a szerzőnek is és egyidejűleg a Semmelweis Orvostörténe Múzeum, Könyvtár és Levéltárnak is megküldte. Az iratok a prágai orvosi fakultás taná karának javaslatát tartalmazzák a megürült szülészeti tanszék betöltésére vonatkozóan. A zürichi egyetemi és állami levéltárban végzett kutatásai alapján a szerző cáfolja azt Í állítást, amely szerint Semmelweist 1856-ban meghívták volna a zürichi egyetem megüresede szülészeti tanszékére. A közlemény lényegében csak alátámasztja W. L. Brunn 1951-be publikált kutatásainak eredményét és jellemző kiegészítésül in extenso közli Rokitanskyna a zürichi szülészeti tanszék betöltése tárgyában 1856. augusztus 7-én Dubs zürichi oktatásüg igazgatóhoz intézett levelét, amelynek a Semmelweis-kérdést illetően csupán annyi jelentőséé van, hogy benne Semmelweisnek, mint szóbajöhető jelöltnek neve föl sem merül. G. SILLÓ-SEIDL, Dr. med. D-6000 Frankfurt a. M. Thorwaldsen Str. 19, B. R. I
