Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)

FÓRUM - Benedek István: Semmelweis betegsége

sovszkyhoz irt korai leveleit). Bár a társaséletben mindig részt vett, nem volt barátkozó természetű; egyetlen személy, akihez tudtunkkal meleg barátság fűzte, Markusovszky. Politikával nem foglalkozott. Szerelmi életéről nem tudunk, mindössze egyetlen levele utal 1850-ben egy érzelmi kapcsolatára („Charlinchen"). Későn nősült, fiatal feleségét gyermekként kezelte, gondjait nem osztotta meg vele. Mélyen érző lélek volt, a rábízott szülőanyákért felelősséget és részvétet érzett, a puerperális láz pusztítása miatt sokat gyötrődött. Altalános és szakmai műveltsége jól megalapozott volt, több nyelven beszélt, munkáját rendkívüli lelkiismeretességgel látta el. Egyetlen kirívó tulajdonságáról tudunk, amely döntően befolyásolta életművének kibontakozását: nagy felfedezéséről tíz éven át egy sort sem írt le, nyilvános előadásra is nehezen volt kapható. II. A FERTŐZÉS KÉRDÉSE Vérbajos fertőzésről nincs adatunk sem az életrajzban, sem a kórrajzban, sem a boncolási és exhumációs jegyzőkönyvben. Ennek dacára feltesszük, hogy syphilise volt, minthogy anélkül pp nincs. 1845—47 táján kellett a fertőzésen átesnie, Bécsben. Életkörülményei ismeretében feltételezhető, hogy a primer affectiót „szakmai ártalomként" szerezte — amint ez nőorvosoknál még a mi századunkban is gyakori volt —, sőt az is, hogy nem tudott róla. Apró sérülés lehetett a kezén, amikor számtalan nőt vizsgált, műtött, boncolt, szülést vezetett le; e nők közt igen sok volt a prostituált, és a nem-prostituáltak közt is a múlt század közepén magas volt a vérbajosok száma. Lehet, hogy észrevette, diagnosztizálta és kezelte a sérülését, de lezajolhatott a primer sclerosis feltűnésmentesen is. Feltételezhető ugyanígy az is, hogy „per vias naturales" fertőződött, hiszen senki sem képzelheti, hogy a Bécsben lakó fiatalember szerzetesi életet élt; az inficiálódás elleni védekezésre akkortájt alig volt lehetőség. A primer affectio nem hagy visszamaradó nyomot. Szakemberek egybehangzó véleménye szerint a metalues többnyire azoknál jelentkezik, akiknél a syphilis II. és III. stádiuma nem lép fel, tehát a szervezetben semmi olyan elváltozás nem következik be (gumma, Heubner-féle érelváltozás stb.), ami kórbonctanilag vagy exhumálással kimutatható volna. Ezért a syphilitikus fertőzöttség jeleinek hiánya nem mond ellent a pp diagnózisnak. III. A BETEGSÉG HÁROM SZAKASZA Korábban (1967, 1973) három egymástól független kóros folyamatot tételeztem fel: a pszichopátiás alkat kóros reakcióját a „vita-korszakban", majd a pp kibontakozását, végül a halál okaként a sepsis okozta delíriumot. Ez a felosztás azonban nem helytálló. Két akkoriban általánosan elfogadott tételen alapszik: hogy Semmelweis 1865 előtt teljesen egészséges volt, és hogy delíriumban halt meg. Mindkét feltevés téves: Semmelweis már a vita-korszakban paralitikus volt, delíriuma pedig nem volt. Nem három, hanem egy betegségben szenvedett, amelynek prodromális tünetei jelentkeztek 1860-ban, lappangó romlás szakasza következett 1862-től, a foudroyansan