Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)

FÓRUM - Szakvélemények és hozzászólások Semmelweis kórtörténetéhez (magyar és német nyelven)

rint Semmelweis halálát a jobb kezének valamelyik (vagy több) ujján létrejött gennyes eves gyulladásból kiindult septico-pyaemiára, ill. az ebből eredő keringési-légzés elégtelenségre vezetjük vissza. Nem hallgathatjuk el azonban aggályunkat a boncjegyzőkönyvben található ké olyan kitétellel kapcsolatosan, melyek bizonyos fokban eltérnek a septico-pyaemiábar elvárt (szokásos) kórbonctani elváltozásokból. a) Ezek egyike az, hogy a tüdőkben nincs leírva áttételes tályog, aminek jelenlétét Í perifériás vénákba, s innen a jobb szívfélen keresztül a tüdőkbe jutott kórokozók ese tében joggal elvárhatnánk. Ez a hiányosság talán azészlelésbeli-leírásbeli fogyatékosságokra vezethető vissza. A jobb tüdő felső lebenyének hátsó felszínén leírt pleurali: ,,odatapadás" ugyanis valószínűleg a tüdőbeli fel nem ismert lobos folyamat pleurán terjedéseként fogható fel. Mindez azonban csupán feltevés, amit nem lehet bizonyítani b) Sepsisben az esetek többségében splenitis septica szokott jelen lenni, amikor Í lép nagysága az átlagosat meghaladja, állománya puha, rajzolata elmosódott. It pedig mindössze annyi olvasható, hogy „a lép barnásvörös, tömött". A nagyságró említés sem tétetik. Ez a leírás tehát nem felel meg a splenitis septica képének. E; azonban nem dönti meg a diagnózis helyességét, mert egyes esetekben (pl. anergiá; állapotban) nem jön létre splenitis septica. De elhúzódó sepsisben is hiányozni szokot a splenitis septica jellegzetes képe. 5. A halálhoz vezető heveny vagy félheveny lefolyású megbetegedésen kívül kétség telén bizonyossággal találunk a boncjegyzőkönyvben olyan jeleket, amelyek idült, he lyesebben régebben lezajlott betegségekre utalnak. a) Ilyen a bal mellkasfélben levő pleura-lemezek kötőszövetes összenövése. b) Ilyen az agy és az agykoponya csontjainak állapota is. Mindezek részletes elem zést igényelnek. Scheuthauer boncjegyzőkönyvi diagnózisában szerepel az atrophi; cerebri. Ennek meglétét igazolni látszanak a következő jelek: „a koponyaboltoza tömött, vastag falú" (Regöly-Mérei szerint is a homlokcsont 10 mm vastag, a pro tuberancia occipitalis területében a vastagság 14 mm volt.) Az agy súlyát a boncok orvos nem adja meg, de leírja, hogy „az agytekercsek a mellső lebeny helyén meg vékonyodtak". Leírja azt is, hogy az „agyüregekben mindenhol egy obon-nyi tiszti savó". (Az obon am. uncia.) Ma ez egyenlő 28,35 gramm-mai, a boncolás időpontjábar állítólag 36 gramm körül volt. Ezt a német nyelvű boncjegyzőkönyvben a következő képpen olvashatjuk: „in den Hirnhöhlen . . . je ein Unce klares Serum". Ezt úgy kel értelmeznünk, hogy mind a négy agykamra külön-külön egy-egy unciányi liquor tartalmazhatott. Ha ez így volt, akkor vitathatatlan az idült hydrokephalus internu: fennállta. A kamrabélés megvastagodása ugyancsak régebbi folyamat jele. Ugyanilyet idült folyamatnak kell tartanunk azt a tényt is, hogy „a belső agyburkok . . . a kitágul kígyózó edények hosszán tej színűén zavarosak". Az a megjegyzés pedig, hogy a lágy burkok „levonásuknál helyenként a kéregállományhoz tapadtak" (azaz csak állomány veszteséggel voltak levonhatók), a későbbi fejtegetések során nyer jelentőséget. Ele meznünk kell még a következő kitételt: „A sövény néhány helyen áttörve, puhább" A sövény kifejezést Haranghy a falx cerebrivel azonosította, amikor a rajta levő elvál tozásokat pachymeningiosis haemorrhagica (?) interna következményének tartott; (37. oldal). Magam inkább a septum pellucidumra gondolok, ami a két oldalkamrá