Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Lambrecht Miklós: Magyar kutatók a klasszikus citológia korszakában

KISEBB KÖZLEMÉNYEK—ELŐADÁSOK MAGYAR KUTATÓK A KLASSZIKUS CITOLÓGIA KORSZAKÁBAN LAMBRECHT MIKLÓS „klasszikus citológia" fogalma nem tekinthető hivatalos tudománytörténeti kategóriának. Önkényesen vontam meg homályos kontúrú határát és határoztam meg, amit beletartozónak vélek. Az alkalmazott metodika és az ennek révén megismerhető mikrodimenzió szabja meg azt, hogy kik tartoznak ide. Természetesen nem nyúlhatok vissza a mikroszkópia korai időszakára, a leeuwenhoeki kíváncsiskodás korszakára, amikor magyar kutatók ilyennel nem is foglalkoztak, talán az egyetlen (porosz születésű) Pater son Hain János kivételével. A múlt század közepe felé születtek az első említésre méltó magyar citológusok és hisztológusok. Az elsők még inkább csak közvetítő-referáló tevékenységet folytattak: Scheuthauer Gusztáv és Török Aurél; Mihalkovics Géza tan- és kézikönyvíróként szintén referensnek tekinthető. Originális citológusoknak Lenhossék Mihály és Apáthy István bizonyultak, akik azonban a sejt fogalmával mindig szöveti keretek közt foglalkoztak. Id. Entz Géza viszont szinte hivatásosnak mondható protisztológus volt, tehát vizsgálatai tárgyát eleve „egy sejtből" álló lények képezték. Rövid ideig, de igen produktívan mellette dolgozott Francé Rezső, a későbbi Raoul Francé, míg Péterfi Tibor Apáthy nyomdokain haladt. Daday Jenő izomrost-tanulmányai miatt említhető itt. Entz tanítványának számított Abonyi Sándor és saját fia, ifj. Entz Géza is. Ő és az előbbi iskoláktól függetlenül nevelődött Huzella Tivadar már átmenetet képeztek a klasszikus és modern problematika és metodika művelésében egyaránt. Végül Gelei József klasszikus módszerekkel elért eredményeiről kell szólni. A fénymikroszkóp volt mindannyiuk vizsgáló eszköze és csak Péterfi, valamint Huzella lépett tovább új módszerek alkalmazásával, sőt kidolgozásával is. A felsoroltak munkássága nagyrészt citológiai jellegű volt, ezért nem említek másokat, akik inkább hisztológusként alkalmazták a mikroszkópiát. Többségük orvosi területen kívül dolgozott, bár alapképzettsége — szintén a többségnek — orvosi volt. Munkásságukból itt csak a biológiai vonatkozásokat ismertetem, röviden utalva egyéb tevékenységükre. Együttesük is bizonyítja a biológia mint alaptudomány és a külön szakosodott medicina egységét.