Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)
TANULMÁNYOK - Takáts László—Szemkeő Endre—Vámos László: Magyarországi tábori kórház szervezési és működési elve 1692-ben
Az egészségügyi személyek közül még a betegápolókról emlékezünk meg. A magyar szervezés szerint férfiak, a franciáknál és angoloknál, a gondnok nővér (maistresse femme) irányítása mellett, ápolónők látták el a betegápolást. A sebesültforgalomtól függően, 10—40 betegre jutott egy betegápoló. A súlyos betegek étkeztetése is rájuk tartozott 23 . HIGIÉNÉS RENDSZABÁLYOK A TÁBORI KÓRHÁZBAN A katonák egészségéről történő megelőző gondoskodásnak, a hadsereg higiénés rendszabályainak nyomát már a 16. század végi hazai szabályzatokban megtaláljuk (Fronsperger, Schwendi) u . A táborok tisztántartásáról, az emberi és állati ürülékek, hulladékok elföldeléséről, másutt a táborhelyek gyakoribb váltásának szükségességéről találunk a korabeli szerzőknél megállapításokat (Coberus, Gablman) 2S . A magyar hadszintéren gyakori tábori megbetegedések és járványok okát a higiénés fegyelem hiányára vezették vissza (mértéktelen evés-ivás, ismeretlen gyümölcsök fogyasztása, rossz ivóvíz). A folyók szabályozásának elmaradása miatt a hazai területek elmocsarasodtak ; szerintük, ezeknek kipárolgása fertőzte meg a levegőt. Az 1692-es magyarországi tábori kórház higiénés előírásai részben megegyeznek a Mayonade által közöltekkel. A franciák, a betegek és az egész kórház tisztaságán túlmenően, a legnagyobb gondot a megbízható ivóvíz biztosítására fordították. Gondosan körülépített (foglalt) és ápolt, jóvízű forrásokból kocsikra szerelt hordókban, tartályokban szállították a seregnek az ivóvizet. Magyarországon, megfelelő jó kutak hiányában, a víz utánszállítás nem jöhetett számításba. Tudtunkkal, Dubourg előírásában Európában először fordul elő a víz kötelező forralásának elrendelése (2. sz. ábra). A folyamatos vízforralásra 4 konyhalegény volt beállítva, akik emellett a konyhán is segédkeztek (.. .4 Männer auf Siedtung der Peissen und Wässer Achtung haben sollen). A betegek elkülönítésének jelentőségéről már voltak hazai háborús tapasztalatok. Az 1689—1690 között Vörös-Mártonban működő tábori kórházban, az elkülönítés hiánya miatt, állandóan fertőződtek a betegek és a sebesültek (.. .infirmi et vulnerati in hospitált Vörös-Martonii, ... Locus ille. .. ad conîinuendas et adaugendas infirmitates proclivis.. . 2G ). Dubourg az orvosokat teszi felelőssé, hogy a lázas, hasmenéses, vérhasban szenvedő betegek el legyenek különítve a sebesültektől. (3. sz. ábra). Többször szó esik a betegek és a betegszobák tisztántartásáról, sőt az utóbbiak „fertőtlenítéséről" is. A boróka bogyóval történő füstölés azonban legfeljebb csak dezodorált. 23 U. a. 1/45. p. — Mayonade, JJ.: La maison... i. m. 633—634. p. 2í Fronsperger, L.: Kriegs-Buch, I—BT. — Franckfurt, 1596. Feyerabend. — III/XCVII. p.— Schwendi, L.: Kriegs-Discurs von Bestellung dess gantzen Kriegswesens und von der Kriegsämptern. — Francfurt a.M. 1593. Wechel-Marne-Aubri. — 114. p. 25 Coberus, Th.: Observationum castrensium et Ungaricarum decades I — III. —Franckfurt. 1606. Coll. Palthenianum. — Dec. I. Observ. Nr. IX. — Thallóczy L. : Gablman Miklós császári hadi történetíró emlékezete. — Tört. Tár. 1896. IV. 577., 645. p. 26 L, 17. sz. lábj.
