Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)

TANULMÁNYOK - Szlatky Mária: Pettyéni Borbély Márton kéziratos orvosló könyve, 1683—1701

désre, hogy miért éppen Pápán telepedett le, az esetleges egyéni okokat leszámítva általánosabb magyarázatot is lelhetünk. Pápa város története sajátos fejlődésről tanúskodik.

26 A 15. század végén a város virágzásnak indul. Első céhlevele, a szabóké 1510-ből való. A portyázó török megbénítja ugyan a város kereskedelmét s elvágja a külvilágtól, de mivel csak két ízben és mindössze négy évig volt török kézen, a vár-, illetve a városfalakon belüli fejlődés, különösen a kézműiparé aránylag töretlen. Pápa földesúri birtokú mezőváros volt. A 16. században Török Bálint a város ura s véle református lett az egész város. Itt alakult ki a reformáció egyik kulturális központja. A 17. században Eszterházy-birtok lett. Ebben az időben meglehetősen elszegényedett, csupán az ipar mutatott folyamatos fejlődést. A 16. században működő céhek mellett újak is keletkeztek (1606 — csapók, 1608 — borbélyok, molnárok, 1609 — vargák stb.) Az iparosok — a 17. század második felétől kevés német keveredéssel — mind magyarok voltak. Jó bizonyíték erre például a molnárok vagy a borbélyok céhlevele is. Eperjessy Géza így jellemzi a 17. századi Pápa céhes életét: „Pápa ekkor nemcsak a Dunántúl, hanem az egész ország egyik legiparosodottabb mezővárosa, s céheinek száma nagyobb mint sok szabad királyi városé. Jelentékeny volt az iparos népesség is, amely azonban — a város többi lakosaihoz hasonlóan — kivétel nélkül zsellérekbőlállott."

27 Pápa tehát kivételesen vonzó hely lehetett olyan embernek, aki céhes kereteken belül tevékenykedni és hosszabb időre letelepedni kívánt, főként ha magyar és református volt. Pettyéninéi okuk van mindkettőt feltételezni. A kézirat ízes magyar nyelve, a szerző neve, az általa idézett mesterek többnyire magyaros hangzású neve Pettyéni magyar származására vallanak, akár az ilyen bejegyzések, mint: „Erre a Flastromra tanított egy (Szatler nevű) Mathias Szatler Nérnet Borbély Pápán" (ki emelés tőlem — Sz. M.).

28 Református voltát az orvosságos könyv két, Szenczi Molnár Alberttől származó zsoltárfordítása és a „bujdosásra" való többszöri utalása is valószínűsíti.

29 Érdekes összevetni Pettyéni céhes vonatkozású feljegyzéseit a pápai sebészek akkor érvényben levő szabályzatával. A Magyar Országos Levéltárban őriznek egy iratot, amely a pápai sebészcéh 1609. október 20-án kelt, Enyingi Török István

30 által ki26 Gerő László—Sedlmayr János: Pápa. Budapest, 1959.; Katona Imre: Történeti adatok Pápa topográfiájához. Veszprém Megyei Múzeumi Közlemények. 1970. 65—69. 27 Eperjessy Géza: A mezővárosi és falusi céhek kialakulása és bomlása az Alföldön és a Dunántúlon, 1686—1848. Századok, 1963, 951—984. 28 I. rész, 403. oldal 2U I. rész. 161. oldalon: XXXVIII. Sol. IX. 9. II. rész, 259 oldalon: LVI. Sol. IX. 6. „Minden mostani keresem En Istenem Vagion szemeid előtt. Es minden fohászkodásom, s Óhajtásom Tüled el nem rejtetött." „Fogadásom tartya aszt énnekem Hogi jo voltodért Neved Dicsirjem, Mert kegielmesen meg mentéd lelkem Az Halai kötelebül. Es lábaimat meg tartod esestül Hogi en élhessek teneked kedvesül. Az elök világosságán es szentül Járjak Te előtted." Enyingi Török István (1564—1618. jún. 3.), pápai várkapitány, királyi tanácsos. (Nagy Iván: Magyarország családai. 11. kötet. Pest, 1865. 293—294.)