Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)

TANULMÁNYOK - Lázár Szini Karola: A magyar orvosi műszókincs fejlődésének kezdetei

nekelőtt a nagy pusztítást okozó fertőző megbetegedéseké, járványoké (döghalál, pokolvar, bélpoklos, döglelete s nyavalyásság), nem utolsósorban a XV. század végén endemikusan fellépett fertőző nemi betegség, a szifilisz jelölői: francu, ágyékban való betegség, szemérem testen való fekély stb. A középkorban gyakori pszichózisokra, elme- és ideggyógyászati kórképekre utaló megnevezések (álomhozó kórság, elmének fogyatkozása, észnek eltávozása, bolondozik, fejnek forgása stb.), a légutak fertőző betegségeit (berekesztő nátha, torokgyík stb.) és a gyermekkori megbetegedéseket (gyermekvar, fül mellett való kelevény, himlő stb.) jelölő műszavak és a testi fogyatékosságokra utaló terminusok (sánta, vak, félszemű, görbe, horgadt, csonka) szembeötlőek a szójegyzékben. A Murm.-ban ugrásszerűen megszaporodott, minőségileg új kórtani szókincs beszédesen bizonyítja, hogy nemcsak az építészet és képzőművészet,

4,1 nemcsak az irodalom

10 terén alkottak maradandót e korban, de jelentős mértékben fejlődött a gyógyászat és egészségügy is.

46 A középkori polgárság feltörekvésével együtt járt természettudományos érdeklődése. A kor humanista tudományossága mindenekelőtt az emberi testet és az életjelenségeket tanulmányozta. Szaporodott az egyházi és világi orvosok száma. A kor mindhárom magyarországi nagy uralkodója —• Nagy Lajos, Zsigmond és Hunyadi Mátyás — udvarában érdeklődtek az orvoslás kérdései, az arab orvostudomány, főként Avicenna tanai iránt. Mátyás uralkodása idején kialakultak a humanizmus anyanyelvűvé válásának feltételei is.

17 SzikszF. kórtani szókincse, Murm.-hoz viszonyítva 114 terminussal gyarapszik (az összegezett adatok különbsége), de a szókincs belső mozgásából 176 új műszó adódik, s ez meghaladja a SchlSzj.-tői a Murm.-ig eltelt évszázad kórtani műszavainak szaporodását. A kórtani szókincs alakulásában ez a második ugrás. SzikszF.-ra mindenekelőtt az új fogalmak megnevezései (ágyékban való golyóbisok megkeményedése és dagadása, másod-, harmad-, negyednapi és szüntelen való hideglelés, lehésnek nehéz volta, sárvíz az egész testet megfuttatja, vizelésnek nehézsége stb.) jellemzőek, melyek nemegyszer jövevényszavak (gutta, golyva, kólika, rászt, rüh stb.). De gazdag a szójegyzék népi betegségnevekben is (aszúkórság, árpa, fene, farkasseb, hasrágás, megvarasodás, nyaknak szakadása, vérhas, süly). A tükrözött kórtani ismeretek az újgalenista irányzat képviselői (L. Fuchs, J. Fernel) felvirágoztatta reneszánsz orvostudomány

18 erőteljes hatását mutatják. Ez a mennyiségi-minőségi gyarapodás természetesen elválaszthatatlan a könyvnyomtatás révén a XVI. század közepére megszaporodott, hozzáférhetővé vált orvosi irodalom hatásától, illetve attól a ténytől, hogy az idő tájt mind több ifjú jutott külföldi egyetemre, és ott nemcsak teológiai, de rendszerint orvostudományi tanulmányokat is folytatott.

49 44 Entz Géza: A gótika művészete. Bp., 1973. 15 A magyar irodalom története 1600-ig. Szerk. : Klaniczay Tibor. Bp., 1964, 66—-124. 1,1 Hints Elek: A középkori orvostudomány. Bp., 1939. 273—305, 365. 17 Kardos Tibor: A magyarországi humanizmus kora. Bp., 1955 passim. 18 Spielmann József—-Lázár Szini Karola: L'Ars Medica — le premier manuscrit médical en langue magyare. Pagine di S torta de/la medicina, XV (1971). 6, 5—20. 19 Jakó Zsigmond: im. 1, 26.