Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)
TANULMÁNYOK - Lázár Szini Karola: A magyar orvosi műszókincs fejlődésének kezdetei
Krakkóban magyar értelmezésekkel ellátott változatát (Murm.) és Szikszai Fabricius Balázs sárospataki tanárnak a XVI. század 60—70-es éveiben készített, tájainkon is közkézen forgott Nomenclaturáját (SzikszF.) — választottam forrásul, melyek koraiságuknál és főként az egyházi szövegektől eltérő gazdag szókincsanyaguknál fogva legalkalmasabbak a magyar orvosi műszókincs alapjainak feltárásához. E szójegyzékek keletkezési időszakába — a többé-kevésbé egységesnek mondható köz- és irodalmi nyelv kialakulását eredményező, s a XVI. század harmadik harmadában záruló középmagyar-korba 17 — nyúlnak tehát a magyar orvosi nyelv, illetve műszókincs fejlődésének gyökerei. * A fogalomnak, mint logikai kategóriának nyelvi jele a szó (szókapcsolat). A szavak egyedi vallomásánál jelentősebb azonban az azonos fogalom-, illetve jelentéskörbe tartozó, azonos művelődési kérdéseket felvető szavak együttes tanúságtétele — hangoztatja a nyelvtudomány. 18 A fent említett szójegyzékek történeti nyelvi anyaga — a kétnyelvű alfabetikus szótárak előzményeként — fogalomkörönként csoportosított. A modern lexikológia kutató módszereit 19 hasznosítva ezért mindenekelőtt a nyelvi mezőt idéző fogalomköri csoportosítás irányából közelítem meg. A modern szókészletkutatás a szójegyzékek művelődéstörténeti jelentőségét éppen abban látja, hogy rávilágítanak a valóság ember által felismert összefüggéseire. 20 A tudományok fogalmi rendszere tovább már szét nem bontható alapfogalmakra épül, melyek az emberiség történetében hosszú fejlődés során, elvonatkoztatás útján alakultak ki. Az orvostudomány három alapvető fogalomcsoportja, illetve a nekik megfelelő anatómiai, kórtani és gyógyszertani terminológia a szójegyzékeknek a testrészeket (partes humani corporis) és azoknak állapotát (de habitudinibus corporum), valamint a fákat, füveket stb. (arborum, herbarum nomina) 21 megnevező szavaiból, szókapcsolataiból alakult. * Az orvostudomány belső fogalmi rendszerének füzérét taglalva, elsősorban az emberi test szerkezeti felépítésére vonatkozó ismeretanyagot felölelő tudományág, az anatómia fogalmainak nyelvi jeleit vesszük számba. Az anatómia — hangoztatja Szentágothai János 22 — minden orvosi gondolkodásnak és cselekvésnek elidegenít17 E nyelvtörténeti korszak határidejét Szabó T.Attila nyomán (Válogatott tanulmányok, cikkek. III. Bukarest 1972, 374—5.) jelöljük. A szakirodalom (Bárczi Géza, Berrár Jolán. Benkő Loránd: A magyar nyelv története, Bp. 1967, 18.) más korszakolást is ismer. 18 Benkő Loránd: i. m. 17. 19 Péntek János: A lexikológia néhány kérdése és a magyar szakszókincskutatás. Studia UBB. Fase. 1. 1970. 73—85. 20 Bodrogligeti András: A szókészlet. Hagyományos nyelvtan, modern nyelvészet. Bp. 1972, 69—73. 21 Gyógynövényadatainkat itt csupán a műszókincsgazdagság bemutatására számszerűleg jelezzük. Az orvoslással kapcsolatos más tárgykörök nyelvi anyagához hasonlóan, külön feldolgozást igénylő anyag. 22 Szentágothai János: Funkcionális anatómia. I— III. Bp. 1971, 18.
