Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)

FOLYÓIRATOKBÓL - Revue d'Histoire de la Pharmazie, 1974. (Miklóssy Lajos)

gyógyászatban. Sokáig egyedüli gyógy­szere volt a pásztoroknak a nyáj külső sérüléseinek gyógyítására. Jelenleg ha­sonló készítményekkel helyettesítik, me­lyeknek nincs olyan kellemetlen szaga. Dohánylétartó szarvak (85. old.) — Ezt a rovarölő, parazitapusztító folya­dékot birkák ápolásánál használták. Dohányleveleket és -törmeléket vízben áztattak, majd kipréselték. Az öreg pásztorok megelégedtek azzal, hogy be­kenték a birkák rühes részét és gyengén kaparták a beteg területet, hozzákeverték aztán saját nyálukat, mely mivel szoká­suk volt a bagózás, telítve volt nikotin­nal. Jelenleg ezek a szarvak ritkák, csak pár múzeumban találhatók. A cikk fény­képfelvételt közöl két ilyen szarvról. Népi mértékekről (88. old.) — Ma semmit sem tudunk mérlegek nélkül tenni, őseink azonban gyorsabban és job­ban tudtak ítélni nélkülük, még a gyógy­szerészet területén is, ahol sokkal köny­nyebben adagoltak térfogatban, mint súlyokkal. De a mi gyógyszerészeink mégis sokkal jobban fel vannak szerelve, mint a baromfikereskedők (t. i. a barom­fit megemeléssel pontosan meg tudták súlyra becsülni). Még ma is léteznek bizo­nyos hagyományos orvosi kifejezések az adagolásra: „Vegyen a készítményből annyit, mint a mogyoró", „Egy kanál­lal", „Egy pohárral", stb. Gyógyszerészeti múzeum Montpelli­er-ben (Le Musée d'histoire de la phar­macie de Montpellier, 91. p.) — L'Asso­siation des amis du Musée (Múzeum­barátok egyesülete) 1973. évfolyama is­merteti a múzeumot. Két kevéssé ismert 19. századi gyógy­szerész: Pierre és Adrien Borié s (101. p.) — A cikk két gyógyszerész életrajzát közli. Pierre Bories 1785-ben született Saint-Laurent-de la-Cabrerisse-ben, meg­halt 1842-ben Montpellier-ben. írásai nem jutottak el hozzánk. Fő műve: Phar­macopée de Montpellier (montpellier-i gyógyszerkönyv). Adrien Bories-(1822— 1908) P. Bories fia. Több gyógyszeré­szeti készítmény feltalálója, melyek Perles de Bories (Bories gyöngyei), később Glo­bules de Bories (Bories pirulái) néven ismeretesek. Baume de Bories (Bories balzsam), Baume antilépreux (lepra elleni balzsam) szintén az ő készítménye. A Gyógyszerésztörténeti Társaság ülé­sei (110. p.) (Séances de la Société d'His­toire de la Pharmacie). — Beszámoló a 178. ülésről (1973. dec. 17.) — Főleg társulati belső ügyeket tárgyaltak. Les strychnos de Pline (Plinius farkas­almái) (118. p.) A görögök adták a ne­vet egy bizonyos narkotikumot tartal­mazó növénynek. Először Pliniusnál találjuk (XXI. könyv, 89.§). Több fajtá­ját ismerték az ókorban. Könyvismertetések : Wolfgang Schneider: Geschichte der pharmazeutischen Chemie. Weinheim (Bergstrasse, Verlag Chemie, 1972, in 8°, 376 p., 48 ill. (Gyógyszerészeti Kémia kezdettől 1950-ig Németországban.) Károly Zalai—Marianna Bánó: Die Rolle des Staates bei der Entwicklung der Pharmazie in Ungarn; in Orvostört. Köz­lemények, 1973, N° 66—68, p. 27—37. — A gyógyszerészet hivatási jogkörét tárgyalja Magyarországon a 13. század­tól 1950-ig. József Antall — Géza Szebellédy: Pic­tures from the History of Medicine, The Semmelweis Medical Historical Museum Budapest, Corvina Press 1973. (143. p.) — A Semmelweis Múzeum orvostörténeti kincsei címen Pierre Ju­lien egészoldalas méltatást ír a könyvről: „Magyarország ragyogóan megbecsüli

Next

/
Oldalképek
Tartalom