Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)

FOLYÓIRATOKBÓL - Revue d'Histoire de la Pharmazie, 1974. (Miklóssy Lajos)

Többek közt Carl Ludwig és Claude Bernard értek el kimagasló s máig is érvényes eredményeket az orvostudo­mány e területén. A mirigyek működé­sének problémája azonban még ma sem teljesen megoldott. A novemberi számban Saul Jarcho: The Legacy of British Medicine to Ame­rican Medicine 1800—1850. (pp. 737— —744.) c. cikkében az angol orvostudo­mány hatását vizsgálja az amerikai or­vostudományban. Megállapítja, hogy kezdetben a hatás szinte mindenoldalú volt, később azonban az amerikai orvos­tudomány nagy mértékben önállósodott. Mégis két területen még ma is kimutat­ható az egyértelmű angol hatás, s ez a két terület az oktatás és az elmegyógyá­szat. Az oktatásnál érdekes megjegyezni, hogy Amerikában nem a londoni, hanem az edinburghi szisztéma ültetődött át, s vált elterjedtté (pennsylvaniai telepesek). Szlatky Mária REVUE D'HISTOIRE DE LA PHARMACIE — 1974. 62. év f. 220. sz. Le congrès international d'histoire de la pharmacie de Paris, 24—29 septembre 1973. A kötet nagy része az 1973 szept. 24—29 között Párizsban megtartott Nemzetközi Gyógyszerésztörténeti Kong­resszusról szóló beszámolót tartalmazza. (5—34 old.) — A Gyógyszerésztörténeti Társaság számos külföldi ország után először rendezte a kongresszust Francia­országban. A kongresszusra 375 részvevő jelentkezett. Magyarország is képvisel­tette magát. Egy kivételével valamennyi ülést a Gyógyszerészeti Karon tartották. A cikk részletesen beszámol a megnyitás lefolyásáról (szept. 24. hétfő). Az első ülés ünnepélyes keretek között kedden d. e. 10 órakor zajlott le. A Gyógy­szerésztörténeti Társaság elnökének üd­vözlő szavai után Dillmann professzor, a gyógyszerészeti és biológiai tudomá­nyok dékánja röviden felvázolta a gyógy­szerésziskola történetét a 18. századtól kezdve 1972-ig (8. old.). Ezután a nem­zetközi szervezetek elnökei felszólalá­saikban elismerőleg nyilatkoztak a Fran­ciaországban folyó gyógyszerésztörté­neti kutatások eredményeiről. A felszó­lalások idejét személyenként 15 percben állapították meg. Az ülés második részé­ben kiosztották a díjakat, érméket. Végül Valette dékán nagy vonalakban vázolta a Gyógyszerésztörténeti Társaság életét az elmúlt 60 év alatt. (24. old.). A Gyógy­szerésztörténeti Társaság Világszövet­ségét 1952-ben alapították. 1953-ban Párizsban tartották az első összejöve­telt. Szószerint közli a folyóirat a kül­döttek felszólalásait. így G. Valette, a párisi gyógyszerészeti fakultás dékánjá­nak a Gyógyszerésztörténeti Társaság elnökének előadását. Hangsúlyozta, hogy ez az első alkalom, hogy a most 60. év­fordulóját ünneplő Társaság azt a fel­adatot kapta, hogy megrendezze a Nem­zetközi Gyógyszerésztörténeti Kongresz­szust. Rámutatott, hogy a gyógyszerész­történet sokoldalú, ma már több tudo­mányágat ölel fel. Megemlíti, hogy a Társaság 1913. febr. 1-én mintegy 20 személy összejöveteléből alakult meg. Ezután közli, hogy dr. Dorveaux 245 közleményt írt vagy jelentetett meg. Ezek közül kiemeli „Patikaedények, történe­tük, függelékben szótárszerű leírásuk" c. művét (Les pots de la pharmacie: leur historique, suivi d'un dictionnaire de leurs inscriptions). Megjelent 1906­ban, újra kiadva 1923-ban. (26. old.) Ismerteti a müvet, valamint az 1924-től megjelent „Párizsi patikusok-fűszerke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom