Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 81. (Budapest, 1977)

TANULMÁNYOK - Batári Gyula: Az Orvosi Hetilap első korszaka (1857—1867)

Poor Imre 1860 júliusában kivált az „Orvosi Hetilap" szerkesztőségéből, éppen Markusovszky távollétében. Kiválását a következő formában jelentette be: „Alolírt ezennel lemondok az OHlap szerkesztéséről, visszaadván ebbeli jogomat dr. Markusovszky ügyfelemnek, ki engem az együttszerkesztésre meghívott. Hazafias kötelességemnek tartom ezentúl mint munkatárs orvosi közlönyünket erőm csekélységéhez képest pártolni. Pesten 1860. júl. 30. Poor Imre orvostanár sk."

25 Ez a kiválás hosszú és minden haszon nélküli vita kezdetét jelentette, amelyben a volt szerkesztőtársak kölcsönösen vádaskodtak egymás ellen. Ez a vita csak tovább fokozódott, amikor Poor megindította saját lapját, a „Gyógyászat"-ot. Poor elsősorban azért neheztelt Markusovszkyra, mert az sajnálkozással írt a német anyanyelvű Czermák professzornak a pesti egyetem orvosi karáról való távozásáról. Poor ezt önkényesen úgy értelmezte, mintha Markusovszky azt nyilvánította volna ki, hogy Czermák helyét magyar ember nem is tudná betölteni a pesti egyetemen. Talán néhány idézet kissé világosabbá teszi a ma már elég nehezen érthető vitát. Feltehető azonban, hogy a felszíni kérdések mélyén alapvetőbb ellentétek húzódhattak meg már a szakítás előtt is. íme az idézetek: „Rendkívüli melléklet az OHlap 34. számához Pest, augusztus 16-án 1860 Lapunk 31. számában számot adva az OHL szerkesztése körül távollétünk alatt létrejött változásokról, minél egyszerűbben adtuk elő a történteket, híven ragaszkodván lapunk bizottmánya azon tisztelt tagjainak előadásához, kik távollétünk alatt a dologba befolytak. T. ügyfeleink tájékoztatása végett szükségesnek véljük egyúttal a már több alkalommal említett bizottmány tagjainak neveit. . . közölni, kikre volt szerkesztőtársunk nem is nézetei, de eljárása megbírálását bízni nem akarta. A tisztelt férfiak kiknek neveit ezennel, magyar orvosi lapunk keletkezése és fennállása körül is szerzett érdemeikért hálával említjük: Balassa, Semmelweis és Wagner egyetemi tanárok, Bókai és Kovács E. kórházi főorvosok, és Lumniczer s ügyfeleink, kikhez időszakonkint még egyik vagy másik orvostársunk csatlakozott." Ezután Poor levele következik, melyet Markusovszky lovagiasan leközölt. Ez tartalmilag megegyezik azzal a levéllel, amelyik az Orvostörténeti Közlemények 50. kötetében megjelent.

26 „Az egész kérdés nem nyelv, de becsületkérdés volt — folytatta Markusovszky — : mi sem honi tudósaink érdemét nem becsméreltük, sem nemzeti nyelvünk jogaihoz öngyilkos kézzel nem nyúltunk. Gyávaságnak tartottuk volna, bármi körülmények közt 25 OH 1860, 31, 522. 26 Antall József: Egy ismeretlen levél — Poor Imre szakítása Markusovszky Lajossal. Comm. Hist. Artis Med. 50 (1969), 141-148.