Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 81. (Budapest, 1977)

TANULMÁNYOK - Batári Gyula: Az Orvosi Hetilap első korszaka (1857—1867)

kultúrsynonimákkal tetéző óriás-philiszteusnak gőgös sértegetéseire válaszunk nem lévén, néhány sima kövecset készítünk parittyánkba . . ."

19 A szerkesztő az 1858. évfolyam végén bejelenti az előfizetői díjak felemelését. Nyilván anyagi problémák vetődtek fel a lap kiadásával kapcsolatban. Egyben arról értesülünk, hogy a cikkekért honoráriumot is fizettek: „Lapunk előfizetési díját. . . fölemelendőnek véltük azon határozattal, hogy az ekként begyülendő összeg az. . . említett célra — korszerű orvos-természettudományi munkák díjazására, s illetőleg tudományos folyóiratunk jótékony hatásának emelésére fordíttassék ..." A külföldi lapok árára is hivatkozik a szerkesztő: „Lapunk árának ezen csekély emelése szükségét és célszerűségét még egyéb okokkal támogatni s a külföldi, sokkal előnyösebb állású lapokkal összehasonlítások által indokolni teljesen fölöslegesnek tartjuk."!® A „Lapszemelvények" rovat a külföldi orvosi lapok cikkeinek a kivonatát közölte. Elég széles körű folyóiratbázist kivonatoltak, e közlés alátámasztása indokoltnak látszik az 1858-as évfolyam végén (32—46. sz.) felhasznált idegen nyelvű folyóiratok címének felsorolása az eredeti formában: Annales d'Hygiene publique et de Medicine Légale, Aerztl. Hausfrau, Berlin Medic. Zeit., Bull, de Thérap., Le Courrier médical, Dublin Hosp. Gazette, Gaz. méd. de Paris, Jour, de chimie méd., The Lancet, Medical Times and Gazette, Opthalmic. Medic. Zeit, Revue Medical, Union Médicale. Ugyancsak 1858-ban a következő ismertebb szerzők neveivel találkozhatunk: Poor Imre, Kun Tamás, Tormay Károly, Kanka Károly, Kátai Gábor, Bókay János, Balassa János, Hirschler Ignác, Semmelweis Ignác stb. Ebben az időben szinte valamennyi ismertebb orvosi szerző publikált az „Orvosi Hetilap"-ban. Ebben bizonyos szakadást majd csak a „Gyógyászat" megjelenése idéz elő 1861-ben. 1859 végén bejelentették, hogy a szerkesztőséget kibővítik, új belmunkatársakat vonnak be a külföldi szaklapok referálásába, és a továbbiakban a gyakorló orvosok igényeit is fokozott mértékben kívánják kielégíteni: ,, Tisztelt olvasóinkhoz ! . . . A lehangoltság legsúlyosabb idején kísérletképen megindított folyóiratunkról is elmondhatjuk, hogy az nemzeti művelődésünk terén ezidőszerint szükségessé vált. . . magyar orvosi lap nélkül el nem lehetnénk, s hazánk és enmagunk iránti véteknek tartanánk azt elejteni. A nemzeti tudományos élet ily általános lendülete és szilárdulásánál, az OHL szerkesztősége elérkezettnek véli az időt, hogy saját főczélja kockáztatása nélkül, a pusztán gyakorló orvos igényei kielégítésére is fordítsa figyelmét, s egy tartalomdús szemlében az eredeti forrásokból s mielőbb közölje mindazt, mi érdekes és hasznavehető a külföldi irodalomban megjelenik. A jövő évben Dr. Poor Imre egyetemi magántanár szíves lesz eddig is tanúsított erélyével a szerkesztőség teendőiben mint szerkesztőtárs osztozni. . . szakértő ügyfeleink közül is többen szövetkeztek az egyes szakmák állandó vezetésére, s eddig hicmyos könyvismertetés és bírálat eszközlésére . . ."

21 19 OH 1858, 29, 463-464. 20 OH 1858. 49, 779-780. 21 OH 1859, 50, 811-812.