Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 81. (Budapest, 1977)

FOLYÓIRATOKBÓL - Sudhoffs Archiv, 1976 (T. Pajorin Klára)

mainak tekintették, mint „reaktív" endogén melancholiának. E felfogásnak nagy jelentősége van a lelki betegségek vizsgálatában és gyógyításában. K. E. Rotschuh: Studien zu Friedrich Hoffmann (1660-1742). Erster Teil. (163 — 193.) Az újkor egyik legjelentősebb szerzőjének, Friedrich Hoffmann-nak szakirodalmi értékelése igen sok ellentmondást tartalmaz, amelyeknek a feloldása csak az általa írt művek újravizsgálása révén lehetséges. A cikk szerzője foglalkozik Hoffmann aether-fogalmával, és kimutatja, hogy az nem Leibnitzre, hanem Aristotelész quinta essentiájára vezethető vissza. A továbbiakban azt vizsgálja, hogyan függ Hoffmann a régi és a kortárs szerzőktől. Lényeges befolyást gyakorolt Hoffmann gondolkodására Robert Boyle és Thomas Willis (1621 — 1675). Heinz E. Müller Dietz: Die Anfänge des Stadtphysikats in Moskau und St. Petersburg. (194—206.) A városi orvosi tisztségre vonatkozó első oroszországi adat 1721-ből való; Moszkvában és Szentpétervárott 1733 körül kezdődik az állandó tisztiorvosi hivatal működése. A cikk végén életrajzi adatokat is tartalmazó jegyzék található a XVIII. századi moszkvai és szentpétervári városi tisztiorvosokról, t;. Pajorin Klára