Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 81. (Budapest, 1977)

ADATTÁR - Csanád Vilmos—Némethy Ferenc: Semmelweis széljegyzetei a Neue Zeitschrift für Geburtskunde c. folyóirat köteteiben

SEMMELWEIS SZÉLJEGYZETEI A «NEUE ZEITSCHRIFT FÜR GEBURTSKUNDE» C. FOLYÓIRAT KÖTETEIBEN CSANÁD VILMO S-N ÉMETHY FERENC S

emmelweis fennmaradt kéziratait a legutóbb Antall József, R. Harkó Viola és Vida Tivadar vette számba

1

. Summázó közleményüket további adatokkal egészítette ki Daday András

2

, Regöly-Mérei Gyula

3 és Erna Lesky

4

. A szerencsés véletlen most Semmelweis újabb kézírásos emlékeit vetette elénk a Neue Zeitschrift für Geburtskunde margójára írt megjegyzések formájában. A berlini szülészeti folyóirat címe bizonyára ismerősen cseng azok fülében, akik Antall, Harkó és Vida közleményét olvasták, hiszen az abban közölt, a Siebold német nyelvű cikkére indulatosan reflektáló és aligha könnyen felejthető magyar bejegyzés („Nem! Nem! von Siebold uram!.. .") szintén a Neue Zeitschrift egyik lapszélén maradt fenn.

5 Különös véletlen azonban, hogy e folyóirat Semmelweis magánkönyvtárából származó s az idézett közleményben feldolgozott 1841., 1847., 1850. és 1851. évi kötetei kivétel nélkül magyar széljegyzeteket tartalmaznak. Ki állhatott volna ellen a csábításnak, hogy levonja ebből az oly kínálkozó, csattanós következtetést: „Semmelweis Ignác hajdani magánkönyvtárának néhány darabja a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumba került. Az a tény, hogy ezekbe, jóllehet német nyelvűek, magyarul írta be spontán, lapszéli megjegyzéseit, újabb bizonyítéka mesterkéletlen magyar öntudatának ! Hiszen hasonló esetben mindenki az anyanyelvét szokta használni" ?

6 De lám, nemrégiben a könyvtár rendezése során előkerültek ugyanennek a folyóiratnak eddig lappangó, 1837., 1838., 1842., 1845. és 1848. évi kötetei s bennük Semmelweis újabb széljegyzetei: magyar, német és latin nyelven vegyest! A „história" — úgy gondoljuk — abban az értelemben is „magistra vitae", hogy a csattanós, egycsapásra lehengerlő bizonyítékok helyett megtanít a mélyebben rejlő és szövevényes okok felfedezésére, értékelésére. A naplójukban német, francia és angol nyelven író Széchenyi és Eötvös hazájában pl. arra is, hogy Semmelweis nem magyar nyelvű széljegyzetei mit sem bizonyítanak magyarsága ellen. 1 Antall József—R. Harkó Viola—Vida Tivadar: Semmelweis Ignác összegyűjtött kéziratai. Orvostörténeti Közlemények (a továbbiakban: OTK) 46—41 (1968) 185—267. pp. 2 Daday András: Egy ismeretlen Semmelweis-kézirat. OTK 46—47 (1968) 269—276. pp. 3 Regöly-Mérei Gyula: Semmelweis német nyelvű fel jegyzése az orvoskari könyvtár könyveiről és folyóiratairól. OTK 55-56 (1970) 60. p. 4 Lesky, Erna: Semmelweis Ignácra vonatkozó iratok a bécsi egyetemi levéltárból. OTK 66-68 (1973) 213-264. pp. 5 OTK 46—47, 216. és 219. p. 6 OTK 46-47, 216. p. [1] jegyzet