Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 81. (Budapest, 1977)
KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Gerevich József—Ungvári Gábor: Gulácsy Lajos betegségének kultúrtörténeti vonatkozásai
zik [14, 67]. Erős fejfájásokról panaszkodott [67]. Olyan szorongás fogta el, hogy nem mert egyedül a műtermében maradni; összeköltözött barátjával, Silvio Sartorival [14, 67]. Sartori idegorvoshoz vitte, de az orvosságok nem használtak. Kétszer kísérelt meg öngyilkosságot, Sartori csavarta ki kezéből a revolvert [67], A Frari-templomnál sétált izgatottan, amikor észrevette, hogy ki van írva egy táblára: „Itt ma agyonlövik Gulácsy Lajost". A katonák a szeme láttára lőtték agyon; végignézte saját kivégzését. „Jelentem, hogy Gulácsy Lajos piktor meghalt!" — mondta zavartan, rémült arccal barátjának ([14]; egy másik variáció szerint gyerekekkel kilopatta a katonák fegyveréből a töltényeket, majd a sortűz után halottnak tettetve magát elvágódott [67]). Később heves dührohamokat kapott. Amikor bevitték a San Servolo szigetén levő elmegyógyintézetbe, ahol „paranoiával" kezelték [67], a Canale grandén a gondolában végigordította a várost, hogy a paloták alá vannak aknázva [14]. Tébolya „méltó" volt tehetségéhez: a világháború elkövetkezendő szörnyűségeinek Cassandrájává emelkedett visualis és phonemicus hallucinatióinak suicid tematikájával. „PERIFERIKUS" MŰVÉSZETÉNEK KIALAKULÁSA; STÍLUSVÁLTÁSA 1912 és 1916 között a már kész képekre ráfest [12], régebbi képeit összevagdalja, az így nyert részleteket átfesti [110, 12]; „Rococo lovag" című 1913-ban készült képét felszabdalja, az egyik alak, mint „Rózsalovag" [1. 110], a középső, mint egyik legzseniálisabb festménye, az „Ópiumszívó álma" kel új életre [1. 110]. Ebben az időben egészen kész, lezárt remekműveket'és széteső munkákat festett egyidőben [25]. Művészete ekkor vált „periferikussá", gyökértelenné, stílusának psychosisa adott energetikai fedezetet. Remekművet ezért egyre kevesebbet alkotott. Megcsonkított festményeinek egy töredékén Európában éppen születőben levő új stílusirányzat, a futurizmus „formaroncsoló" előadási módjáig jut el [35, 36, 119], „a tér, a tárgyak és a jelenségek egymásba bontásával" a megszületés előtt álló szürrealizmus tartalmaira is rátalál [110, 117, 89], az elementáris átélés kifejezésével pedig expresszionista mintát követ [15, 56, 78]. Psychoticus és remekműveket fest. Ennek a müvészetpathologiailag jelentős ténynek a megállapításán túlmenőleg képeinek részletes psychopathologiai elemzését (kórrajzban rögzített) klinikai tüneteinek egybevetésével tartjuk elengedhetetlennek. Erre egy későbbi tanulmányunkban teszünk kísérletet. Fokozatosan előrehaladó psychosisa 1916 után meggátolta abban, hogy művészi színvonalú alkotást hozzon létre, képei egyre modorosabbá váltak [3, 33]. Nem ismereretes későbbi remekműve, bár a kutatást Gulácsy képeinek bizonytalan keletkezési időpontja nehezíti. Az bizonyos, hogy 1924-ig, amíg a Moravcsik-vezette elmeklinikán feküdt, rendszeresen festett és rajzolt [57].