Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 80. (Budapest, 1976)

TANULMÁNYOK - M. Varga Mária: Zsoldos János (1767—1832) élete és munkássága

gal, ecettel, utóbbi időben chlormeszes vízzel is kimossa. Néha az egész testet szappanos fürdőben megfürösztötte, az állatok sebeit lapos tüzes vassal kiégette; az emberekét „köpöllyel" kiszívatta, hólyaghúzó flastromot tett rá, majd a sebeket basalicum és kénesős írral kötözte. Azt tapasztalta, hogy egyedül a harapás által a sebbe keveredett nyál okozza a veszettséget, és orvoslása csak úgy lehetséges, ha a nyálnak a megsebesített testbe való beszivárgását megakadályozzuk. A veszettség mérge véleménye szerint, ellentétben az általános véleménnyel — nem a vért, hanem az idegeket károsítja. Idegméregre utal az a jelenség is, hogy ha veszett állatot, vagy csak nyálával szennyezett anyagot kutyával megszagoltatunk, az ordítva szalad el tőle. Ez olyan biztos megfigyelés, hogy kétes kutyaharapás esetén diagnosztikai értékkel bír! Zsoldos János utolsó könyve A' choleráról (1831) című írás volt. A szakirodalom ismerői úgy tudják, hogy az első kolerajárvány nemcsak a lakosságot, de az orvosokat, közigazgatási vezetőket is pánikba ejtette. Ismeretlen kórral álltak szemben, nem voltak felkészülve a járvány gyors, óriási méretű terjedésére — és következményeire (kolera-lázadás). Érthető, hogy számtalan, a choleráról szóló, tőle óvó röpirat jelent meg, melyek szerzői elsősorban a megyei orvosok, de papokat, kolerabiztosokat is találunk (pl. Kossuth) közöttük. Zsoldos is közreadja a maga véleményét, tapasztalását a choleráról. Művét már az 183l-es Orvosi Tár IV. kötete méltatja, „Magyar írások a choleráról" cím alatt több mű közül elsőként ismerteti „S— 1". Zsoldos könyve eltér a korabeli röpiratoktól: tudományos kiadvány. Az Előszóban megindokolja, hogy miért ír a choleráról. Nem kétséges: jön a cholera! A róla szóló írások értéktelenek, hiszen „ismeretlen nyavalya", s a könyvek írói nemcsak cholerát nem látott, hanem gyakran „könnyű tollú" orvosok. A könyvek nyelve is nagyon rossz, sokszor érthetetlen. Hivatala kötelességévé teszi, hogy szóljon a félelmetes betegségről. Művének megírását alapos kutatómunka előzte meg: minden megkapható könyvet elolvasott, s minden használhatót átvett ezekből. Különösen azokra figyelt, kik látták e nyavalyát; elsősorban Loder, de figyelembe vette Lenhossék „előre tett bölcs tanításait" is. Könyvének beosztása a következő: A' cholera Természete. Sokan vitatják az elnevezést. Ő megtartja, hisz nálunk más neve nincs is. A régiek ismerték e betegséget, de mostani uralkodása 1817-ben kezdődött Napkeleten. „Emberről emberre ragadás által terjed" és nem a levegővel. Leírja tüneteit, formáját. Megállapítja: a cholera is az idegekre hatva öl, mint a veszett kutya mérge. Ezt az is bizonyítja, hogy a boncolt choleras testében semmi nyoma szervi elváltozásnak. Úgy tartja, a betegség fészke „az érző inak hasbéli fő szövetében vagyon." (Plexus solaris) A' cholera ragadását siettető okok. A legyengült szervezet, a betegségtől való félelem, rossz levegő (terjesztője és vezetője a ragadványméregnek), mértéktelen élet, éhség, szegénység kedveznek leginkább a betegségnek Óvási javallatok. Az elkülönítés, a félelem leküzdése a legfontosabb (az utóbbira alkalmas Szt. Dávid XCI. zsoltára!). Fontos a fertőtlenítés! Ennek módja a gyakori szellőztetés, a szoba többszöri felmosása borecettel, és borecetes víz párologtatása. Ezenkívül: egy icce vízbe fél lat klórmeszet tenni, ennek levével fecskendezni a padlót, s a házi és más eszközöket vele megmosni! A bezárt szobában is klórmeszes vizet kell párolog-