Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 80. (Budapest, 1976)

Folyóiratokból - Sudhoffs Archiv, 1976 (T. Pajorin Klára)

eleme, többek között az az elképzelés is, hogy a vizeletből az összes betegség felismerhető. Thurnheisser a három paracelsusi elem szétválasztásával és ezek egymáshoz való viszonyával akarta meghatározni a betegségeket és helyüket. Chemiátriai szempontjait mágikus—analógiás elképzelések homályosították el, amelyeknek a forrása valószínűleg a bizánci Johannes Actuarios. Bár a chemiatria szakított vele, Thurnheisser vizsgálati módszere az első kezdeménynek számít abban az irányban, amely az orvostudományt a megújuló természettudománnyal kívánta összekapcsolni. Heinrich Schipperges : Mágia et Scientia bei Paracelsus (76—92. p.). A szerző a paracelsusi forrásokban vizsgálja a mágia és a scientia fogalmát. Paracelsus egyik kijelentése szerint a jeleiben megmutatkozó természet a „magica scientián" keresztül ismerhető meg. A scientia a természet minden dolgában megtalálható, az embernek azonban hosszú ideig gyakorolt tapasztalásra, experientiára van szüksége, hogy felszínre hozza a saját magában levő scientiát, aminek segítségével felfedheti a természet titkait. A scientia és mágia Paracelsusnál egy természettudományt jelent; a mágia naturalis egzakt tudomány, ami „nem a varázslók szelleméből, hanem a szubtilis természet természetes működéséből ered"; az embernek mesterségével és művészetével, nem mágikus procedúrákkal kell magát beleillesztenie a világ feldolgozásának kozmikus folyamatába. A scientia és mágia Paracelsusnál szinonim fogalom, egyik a másik nélkül nem létezik. A forrásokból úgy tűnik, hogy Paracelsus egyértelműen elhatárolta magát az ún. „fekete mágiától". Az arcanumok vist, potenciát jelentenek Paracelsus értelmezésében; Isten helyezte azokat titkos erőkként a természetbe, és az orvos dolga feltárásuk. Természeti erejüket azonban nem spontán módon nyilvánítják ki, hanem egy chemo-dinamikus folyamat (ars spagyrica) által. A cikk utolsó alfejezete megvizsgálja, hogyan tükröződik Paracelsus, „a mágus" alakja a szakirodalomban, és rámutat arra, hogy felületes általánosítások helyett a források további tanulmányozása szükséges. T. Pajorin Klára