Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 80. (Budapest, 1976)

Folyóiratokból - Clio Medica, 1976 (Némethy Ferenc)

számtanra, latin és görög nyelvre is oktatta neveltjét. Ennek fejében a diák kötelessége volt: a mestert és feleségét becsülettel és híven szolgálni; titkaikat megőrizni ; törvényes és ésszerű paran­csaikat mindig készségesen teljesíteni. Nem volt szabad gazdájának és asszo­nyának szándékos kárt okoznia; ven­déglőket és csapszékeket látogatnia; kártya-, kocka- vagy más tiltott sze­rencsejátékot űznie. Tilos volt fajtalan­kodnia és a kitűzött időn belül házas­ságot kötnie. Gazdája szolgálatából engedély nélkül nem maradhatott ki, s általában köteles volt mindenben jó, becsületes és hűséges szolgaként és segédként viselkedni. A gyarmati korszak végén a szolgai teendőket mintegy 100 dollár évi tandíj fizetésével meg lehetett váltani, és a diák nem volt köteles a mester házában lakni. Sok orvos azonban még ilyen kép­zésben sem részesült, s pusztán empi­rikus alapon gyakorolta hivatását. Út­törő kezdeményezésnek számított 1772­ben New Jersey gyarmat törvénye: az ott tevékenykedő orvosok csak akkor kaptak működési engedélyt, ha egy or­vosi bizottság előtt levizsgáztak. Nem volt könnyű orvosi egzisztenciát teremteni. A városokban a konkur­renciaharc, vidéken a lakosság érdek­telensége nehezítette az orvos pálya­kezdését. 1775-ben Bostonban 16 ezer lakosra 30 orvos jutott! A rabszolgák­kal dolgoztató ültetvényeken pedig a földbirtokos rendszerint maga volt a szolganép „orvosa" is. George Wa­shington naplójában olvasható ez a be­jegyzés 1760. febr. 4-éről: „Megláto­gattam ültetvényeimet és két beteg né­gert találtam: Gr eget és Lucyt. Érvágást rendeltem nekik." Ez utóbbit valószí­nűleg az „intéző" (a felügyelő) végez­te el. Benjamin Rush éppen ezért azt aján­lotta a philadelphiai fakultásról kike­rülő tanítványainak, hogy vidékre köl­tözve gazdálkodjanak, hiszen a farm nemcsak biztos megélhetést, de függet­lenséget és tekintélyt is ád az orvosnak. (Az amerikai mezőgazdasági szakiro­dalom megteremtői orvosok!) A másik megélhetési forrás : a gyógy­szerárusítás volt. Főleg gyógynövénye­ket és alapanyagokat árultak, az elké­szítés a legtöbbször már a páciens családjában történt népszerű orvosi, recept- sőt szakácskönyvek útmutatása szerint. A korabeli orvosi számadás­könyvekből kiderül, hogy a gyógysze­rek eladásából több jövedelmük szár­mazott, mint orvosi ténykedésükből. A vizsgálati és a terápiás módszerek az Egyesült Államok első száz évében alig-alig változtak! Blake, John B. : Early American Me­dical Literature (147—160). Az első észak-amerikai angol település Virgi­niában létesült 1607-ben. Az idetelepült angolok első orvosai (jobbára sebé­szek) képzésüket még az anyaországban kapták. Oxfordi vagy cambridge-i doc­tor medicináé nem volt köztük, s szinte kivétel nélkül az orvosi rend alsó réte­geiből kerültek ki. Ebből érthető, hogy vagy száz évig nincs is önálló orvosi irrodalom Amerikában. Az itt-ott össze­gyűlő nagyobb lelkészi vagy orvosi magánkönyvtárakat külföldi könyvek alkották. A 18. században már köz­könyvtárak is létesültek. A Harvard College 1735-ből származó katalógusa 3340 címet tartalmaz, ebből 258 a ter­mészettudományos mű (köztük vannak az orvosiak is). A Yale könyvtár 1743­ban 1178 könyvet számlált, ebből 136 természettudományos (főleg orvosi). Az első orvosi szakkönyvtár Ameriká­ban a pennsylvaniai kórház 1763-ban

Next

/
Oldalképek
Tartalom