Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 80. (Budapest, 1976)

SZEMLE Könyvekről - Kapferer, R.: Die anatomischen Schriften in der hippokratischen Sammlung (Vida Tivadar) - Kock, W. (ed.): Nordisk Medizinhistorisk Arsbok 1976 (Némethy Ferenc)

Kapferer, Richard: Die anatomischen Schriften — Die Anatomie — Das Herz — Die Adern — in der hippokratischen Sammlung. Stuttgart, Hippokrates Verlag, 1951. 55 S. 12 Abb. Emile Littré „Oeuvres completes d'Hippocrate" c. 1861-ben Párizsban megjelent kiadása alapján készült ez a fordítás 3 kisebb terjedelmű hippokratészi műről. Kö­zülük az első csonkán maradt ránk. Mindháromnál bevezetés, ill. tartalmi áttekintés is megkönnyíti a megértést. Az ábrák az erekről szóló mű megértését teszik könnyebbé. Különösen ennél a rész­nél volt szükség a legtöbb szövegkritikai és filológiai munkára, amit a müncheni Anton Fingerle és Franz Lommer végeztek. Ehhez a részhez alaposabb orvostörté­neti értékelést is fűzött a fordító, aki már Hippokratész egyéb munkáit is közzétette ugyanennek a kiadónak a gondozásában. Vida Tivadar Kock, Wolfram (ed.) : Nordisk Medicinhistorisk Ârsbok 1976. Stockholm, 1976. 205 p., 40 ill. A Wolfram Kock docens szerkesztésében megjelent évkönyv nemcsak a stock­holmi orvostörténeti múzeum kiadványa, hanem — a címlap tanúsága szerint — a helsinki, reykjavíki, dán és norvég orvostörténeti társaságokat is képviseli. Sőt az 1976-os esztendő krónikájából arról értesülünk, hogy március 27-én a Stockholmi Orvostörténeti Múzeum ülésén finn javaslatra megalakult az Északi Orvostörténeti Társaság (Nordic Society for the History of Medicine = Nordisk Medicinhistorisk Förening), amely nem egyéni tagokat, hanem a skandináv államok orvostörténeti társaságait tömöríti, tehát amolyan „társaságok társasága". Feladata: a kapcsolatok és az együttműködés ápolása az orvostörténeti kutatás, oktatás és múzeumi tevékeny­ség ösztönzésére és támogatására. Az új csúcsszerv elnökévé Dr. Wolfram Kockot (Stockholm), főtitkárává Mr. Hindrik Strandberget (Helsinki), elnöki bizottsági tag­jává pedig Dr. Oivind Larsent (Oslo) választották. Az új társaság elsősorban az or­vostörténeti oktatás helyzetét kívánja felmérni az északi államokban. Ebben a tárgy­ban Larsen professzor szeptember 30-án és október 1-én szimpóziumot szervezett Oslóban (p. 191). A 17 rövid tanulmányt tartalmazó kötet túlnyomórészt skandináv tárgyú és svéd nyelvű, bár valamennyi közelményét angol nyelvű összefoglalás egészíti ki, kettő kö­zülük pedig teljes egészében angolul íródott. Ezek egyike Semmelweis svédországi vonatkozásairól szól (Kock, Wolfram: Semmelweis and Sweden. 98 -107. p.). Töb­ben Semmelweis svéd előfutáraként emlegették Pehr Gustaf Céderschjöldöt (1782— 1848), az 1775-ben alapított Stockholmi Nyilvános Szülőotthon (Public Maternity Hospital) igazgatóját és a Karolinska Institute szülésztanárát, míg E. Bovin tanul­mánya (Semmelweis előfutára volt-e P. G. Cederschjöld ? 1947) meg nem fosztotta ezt az egyébként kétségtelenül érdemes svéd orvost az eltúlzott jelzőtől. Cederschjöld ui. előre mutató intézkedéseket tett ugyan a betegek tisztántartása érdekében (külön törülköző és szivacs minden ágyhoz; a szivacsok kifőzendők, mielőtt új beteg le­mosására használják; egy kis klórmeszet kevertet a betegek mosdóvizébe): de a gyer-

Next

/
Oldalképek
Tartalom